Több verseskötete is megjelent, most készül a regénye, ám az éneklés áll hozzá a legközelebb; színész, rendező, író és egyéb, „civil” foglalkozásai is vannak. Röhrig Géza, a huszadik, jubileumi Arcus Temporum irodalmi díszvendége ezúttal írói oldaláról mutatkozik be a művészeti fesztiválon augusztus 23–25. között. A Pannonhalmi Főapátság honlapján jelent meg vele interjú.

(…) Színészként ismerik a legtöbben, de emellett rendező, író, zenész és „civil” foglalkozásai is vannak. Melyiket érzi leginkább a magáénak, és miért?

A legtöbbet a halottmosdatástól kaptam. Ilyenkor nem valakit, hanem magát az embert látom az enyhén ferdére billentett asztalon. Az egész olyan, mintha a Szentélyben szolgálnék. Ha van, kiveszem az atyámfiából a vénakatétert, a hólyagkatétert, a bal vállára fordítom, hogy először a háta és a lába jobboldali részét mossam le, aztán megismétlem ugyanezt a másik vállára fordítva is, majd ha egy fogpiszkálóval a lába körmét is kipucoltam, és teljesen tiszta már mindenütt, a fejétől a talpáig háromszor leöntöm hideg vízzel. Közben az Énekek énekéből recitálunk el részeket, mert minden halottat hárman mosdatunk. Amikor a haját fésüljük, azt a verset kántáljuk, hogy „Az ő feje, mint a választott, drága, megtisztított arany; fodor haja fekete, akár a holló”. Amikor kivesszük a szájából a protézist, azt mondjuk, „A te fogaid hasonlatosok a juhok nyájához, melyek feljőnek a vízből, s ikreket ellenek, meddő azok között nincsen.” A leöntése után szárazra törülgetjük, ráadjuk a csomótlan, hófehér lenruhát, és a haját is megfésüljük. Miután betettük őt a koporsóba, bocsánatot kérünk tőle, hátha elfelejtettünk valamit, vagy nem figyeltünk oda kellőképpen. Végül szórok egy marék jeruzsálemi földet a szalmapárnájába. S amíg ezt végzem, nincs idő. Nem vagyok se éhes, se szomjas, se nős, egyedül a rám bízott felebarátra koncentrálok.

(…)

Több verseskötete is megjelent, és jövőre várható a regénye. Melyik műfaj áll közelebb Önhöz?

Nem akarom megkerülni a kérdést, de a legközelebb az éneklés áll hozzám. A szavak és hangszerek nélküli kiáltozás. A haszidok nigunnak nevezik ezt. Az ember elkezdi, és van, hogy öt percig, de van, hogy egy óráig is emeli őt az ár. Szöveg nincs, bimbibimbim, ojjojojjoj, tehát ilyenkor csak fonémák szakadnak ki a lélekből. Minden valamirevaló haszid mesternek vannak nigunjai. Én mostanában a szlonimi rebbe dallamait szerettem a legjobban. Ám ez változó. Az ő melódiáihoz tánclépések is tartoznak. (…)

Készülő regényéből is fölolvas majd egy részletet az Arcuson. Mit lehet tudni erről a műről?

Tizennégy évesen kezdtem el írni, de hamar beláttam, hogy anyám életében ez nem jelenhet meg. Pár éve ez a probléma sajnos megoldódott. Nehéz erről a könyvről beszélnem, várjuk meg, be tudom-e egyáltalán fejezni.

Miként lehet egy könyvet ilyen hosszan írni?

Úgy, hogy majdnem negyven évig hozzá se nyúltam. Akkor észrevettem, hogy József Attila pár órával a Mama születésnapja előtt halt meg. Pőcze Borbála december 4-én született, a költőt pedig december 3-án este fél nyolckor ölte meg a vonat. Ez a tény indította be újra bennem a szöveget. De többet erről tényleg nem szeretnék mondani. (…)

Forrás és a teljes interjú itt olvasható: 
Pannonhalmi Főapátság