Szulák Andreáról kevesen tudják, hogy gyermekként az Erkel Színház rangos előadásainak szereplője volt. Éneket szeretett volna tanítani, de a sors a színpad felé terelte. A színész- és énekesnőt a pályaválasztásról és az operával való kapcsolatáról is kérdezte az Opera Magazin.
Szulák Andrea arra a felvetésre, hogy már fiatalon rabul ejtette az opera világa, úgy felelt: “Gyerekként az egykori Köztársaság térre, mai nevén II. János Pál pápa térre jártam óvodába. Egy alkalommal édesanyám legnagyobb meglepetésére, nem onnan, hanem a szomszédban lévő Erkel Színházból kellett hazavinnie, aznap ugyanis gyerekszereplőket válogattak a Magyar Állami Operaház előadásaihoz.
Négy-öt éves lehettem ekkor. Szerepeltem a Falstaffban és a Pillangókisasszonyban, a Porgy és Bessben, a Manon Lescaut-ban, és tisztán emlékszem, hogy egyszer ki kellett, hogy vigyenek a színpadról mert annyira megijedtem attól, ahogy Komlóssy Erzsébet Azucenaként átkokat szór Verdi Trubadúrjában. Bár gyerek voltam, de úgy érzem, hogy ez egy meghatározó időszak volt. Olyan művészekkel állhattam egy színpadon mint Begányi Ferenc, Házy Erzsébet, Orosz Júlia, Palcsó Sándor, Radnai György és Szirmay Márta.”
Hozzáfűzte: “Az én gyerekkoromban még nagy tisztelet övezte a klasszikus zenét, beletartozott az általános műveltségbe. Talán nem is létezett olyan általános iskola, ahol ne működött volna valamilyen kórus, vagy énekegyüttes. Érdekelt ez a világ, engem nem kellett győzködni, hogy részt vegyek benne. Arról nem is beszélve, hogy eredetileg középiskolai énektanár szerettem volna lenni.”
Szulák Andrea arról is beszélt, hogy a színészek között zenésznek, a zenészek között pedig színésznek számít, de élvezi, hogy a személyisége behatárolhatatlan.
“Az a típus vagyok, akit a lehetőségek találnak meg, nem pedig fordítva. Valójában mindig a mestereim terelgettek, én pedig megfogadtam a tanácsaikat. A magyar énektanítás kimagasló személyisége, Sík Olga volt az, aki egyértelműen eltanácsolt a tanítástól, és azt mondta, hogy menjek inkább hozzá az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójába” – emelte ki.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e, illetve kell-e rangsort állítani a musical, operett vagy opera között, úgy vélekedett:
“Én zenei mindenevő vagyok, és az is távol áll tőlem, hogy címkéket ragasszak. Jelenleg például egy dal, pontosabban egy klip felvételén dolgozom együtt Molnár Leventével. Ha azt kérdezte volna, hogy melyik a kedvenc operám, nem tudtam volna megmondani, mert egy-egy zene vagy előadás mindig az adott hangulatomnak, élethelyzetemnek megfelelően hat. Olykor Mozartban találom meg azt, amit keresek, legutóbb pedig például egy Turandot-előadás volt, ami teljesen magával ragadott. Örülök, mert azt tapasztalom, hogy a közönség nagy része is így működik. Ha egy jó előadást láthatnak, olyat, ami megérinti őket, akkor csakis az élmény lesz a fontos. Korábban az opera például mumus volt, most azt tapasztalom, hogy igenis szexi.”
Szulák Andrea arról is beszélt, hogy számára minden, amit hallgat, inspirációt jelent. “Többek között már évek óta foglalkoztat, hogy férfihangra írt operaáriákat énekeljek fel. Izgalmas kihívásnak és egyfajta útkeresésnek is gondolom, de egyelőre még nem vágtam bele, így is nagyon sok a feladatom.” – mondta.