„Egészen kicsi voltam, amikor láttam Az Operaház Fantomját, és abban a pillanatban eldőlt, hogy én is színpadon szeretnék állni” – meséli Arany Timi, akinek álmai hamar valóra váltak, hiszen amellett, hogy a Fantomban eljátszotta Christine-t az idei évadban, hatalmas feladatra készül: Elsa szerepét alakítja a Madách Színház őszi, Disney-bemutatójában. A színésznővel beszélgettünk musicalekről, rendhagyó gyerekkorról, a nők erejéről, egyedüllétről és egy csodálatos mesevilágról, a Jégvarázsról.

– A Jégvarázs musical alapjául szolgáló animációs film milliók szívét rabolta el – ezt nyugodtan kijelenthetjük. Van személyes kötődésed a történethez?

– Abszolút van. Én pont akkor voltam kiskamasz, amikor bemutatták. Teljesen elvarázsolt. Nagyon tetszettek a dalok, a történet és különösen az, hogy végre egy olyan Disney hercegnő állt a középpontban, akinek nem a szerelmi szál volt a legfontosabb. Persze szerelem is van a filmben, de nem ez dominál. Végre nem arról szólt, hogy jön egy fiú, megmenti a lányt, és boldogan élnek, míg meg nem halnak, hanem inkább a testvérek közötti szeretet, a női erő kapott hangsúlyt. A történet központjában tehát nem csak a megszokott Disney-séma áll, hanem valami új üzenetet hordoz. Ez izgalmasabbá tette a Disney palettáját is, hiszen kicsit újítottak a megszokott mintán.

Jégvarázs sajtótájékoztató / Fotó: Madách Színház

– Elkezdődtek már a próbák?

– Már aktívan zajlik a próbafolyamat, és szépen alakul a történet. Sok részletet nem árulhatok el, de annyit mondhatok, hogy aki szerette a mesefilmet, annak biztosan tetszeni fog a színházi adaptáció is. Teljes mértékben visszaadja azt a hangulatot, amit mindenki szeretett benne. A szereposztás is nagyon jól sikerült, már most, jelmez és díszlet nélkül is látszik a próbákon, hogy működik a kémia.

– Érdemes kiemelni, hogy a színház speciális szerződést kötött a Disney-vel, szigorúak a szabályok, pl. a jelmezeket, a díszletet nem láthatják a nézők a bemutatóig…

– Nagyon szigorú szerződések vannak, és tényleg minden apró részletre vigyáznak. Nyilván láttunk már Youtube-videókat pl. Elsa kultikus átváltozásáról, de élőben teljesen más élmény lesz. Amikor a mese életre kel – na, pontosan ezt az érzést adja vissza a színpadi változat.

– Szirtes Tamás azt mondta a Jégvarázs kapcsán, hogy a szereplőgárda mindhárom musical készséggel rendelkezik: jól táncolnak, kiváló színészek és nagyszerű énekesek. Te hol érzed a legnagyobb kihívást?

– Az én karakterem, Elsa, nem egy kifejezetten táncos szerep. Ő inkább visszafogott, zárkózott, komoly figura – persze van humoros oldala is, amit csak ritkán mutat meg. A hangsúly inkább a színészi játékra kerül, hogy hitelesen át tudjam adni, mennyire próbál mindent kontroll alatt tartani, miközben belül dúlnak az érzelmei.

– A felelősség súlya az, ami meghatározza?

– Igen, illetve a testvére iránti féltés és szeretet, illetve a rettegés önmagától, hogy nehogy bántsa. Ez formálja őt igazán.

– Szirtes Tamásról sokan mesélik, hogy azonnal észreveszi a tehetséget, még ha az eleinte kiforratlan is. Te mikor érezted, hogy elnyerted a bizalmát?

– Ezzel maximálisan egyetértek. Rendkívül jó szeme van, és rengeteg tapasztalata. Nekem már a Pretty Woman próbafolyamatánál megadatott, hogy bizonyíthassak. Ott kezdődött minden, és szépen fokozatosan fejlődtem mellette és minden egyes általa rendezett darabban, amiben játszhatok. Egyre mélyülhet az a tudás, amit a próbák alatt az instrukcióival magamba szívhatok.

– Az egész színház iránti szerelem is a Madách Színházhoz köthető, igaz?

–Egészen kicsi voltam, még nem egészen 5 éves, amikor láttam Az Operaház Fantomját, és abban a pillanatban eldőlt, hogy énekelni szeretnék és a zene lesz a mindenem. És az a legcsodálatosabb, hogy idén Christine szerepét is eljátszhattam. Ez számomra egy igazi ajándék volt az élettől.

– Emlékszel még a pillanatra, amikor először láttad a darabot?

– Mindenre emlékszem. A kakasülőn ültünk középen, a legelső sorban. Könyököltem a karfán, és együtt énekeltem a dalokat, teljesen elmerültem a látványban, a zenében, a fényekben, a díszletekben, a ruhákban – minden részlet lenyűgözött. Olyan volt, mintha belecsöppentem volna egy másik világba.

Az Operaház Fantomja / Fotó: Madách Színház

– Mikor lépett be igazán a színjátszás az életedbe? Én például énekesnőként ismertelek meg először.

– Gyerekszínészként kezdtem Veszprémben a Valahol Európában előadásban, amit egy különleges élményként fogtam fel, mert nem is igazán akartam elmenni a castingra. Az ötödikes irodalom tanárom unszolására alakult úgy, hogy mégis. Annak ellenére, hogy nem volt benne szöveges szerepem, csak a kórusban voltam, mégis élvezetes tapasztalás volt, de akkor még inkább az éneklés vonzott. A zene volt a mindenem, így a középiskolában már zenei pályára készültem, Fehérváron tanultam. Az az igazság, nem gondoltam volna, hogy belekerülök a színházi világba újra, nem ezt az utat választottam és már lemondtam róla, de mindig is szerettem a musicaleket és a zenés filmeket. Én vagyok az az ember, aki azonnal lecsap az új zenés filmekre. Igaz, moziba nem szeretek menni, mert ott túl sok az ember és túl sok az inger egyszerre, mozgástér nélkül. Így nagyon ritkán teszek kivételt, de tavaly a Wicked pont ilyen volt, ott nem bírtam megvárni, míg felkerül az otthon elérhető platformokra. A színházba a Pretty Woman castingjával csöppentem vissza – ez tényleg derült égből villámcsapás volt.

– Otthon támogattak a döntéseidben?

– Nagyon korán kiderült, hogy ez az én utam, így senkit sem ért váratlanul. Egyetlen feltétel volt: érettségizzek le. Egyetemet nem volt lehetőségem vállalni. A pszichológia és a művészeti képzés is vonzott, de anyagilag nem tudtuk megoldani az ösztöndíjas képzéseket sem. Viszont már 14 évesen elkezdtem zenélni egy party zenekarban az Ének Iskolája Tv-s műsor után, pénzt kerestem, onnantól pedig már magam sáfárkodtam belőle és osztottam be arra, ami már nem fért bele a családi keretbe. Anyukám egészen addig kísért fellépésekre, amíg meg nem nyugodott, hogy jó kezekben vagyok, hiszen az éjszakába engedett el dolgozni és az nem kifejezetten gyerekeknek való.

– Ahogy mesélsz, sugárzik belőled a szabadság és a kitartás.

– Igen, de ez rengeteg munka eredménye. Egy igazi kis bohóc voltam, aki így akarta elrejteni a fájdalmát. Aztán ez rám ragadt, és egy idő után már tényleg szívből mosolyogtam. Most már nem rejtem el, ha fáj, csak akkor, ha úgy érzem, hogy ha kimutatom, nem bírja el a környezetem. Ilyenkor elzárkózom egy időre, majd felteszem a mosolyom, de hosszú távon ez nem jó, mert belül attól még nem oldja meg a dolgot, sőt. Egyke vagyok és mivel 14 éves korom óta dolgoztam, egyszerre több helyen (a zene világában és gyorsétteremben is) az iskolai kötelezettségek mellett, a felelősséget és a terhelést alapvetően jól bírom, akkor is megteszek minden tőlem telhetőt, ha hátráltató tényezőket dob az élet, mert képtelen vagyok feladni. Azért kaptam a zene ajándékát, hogy a lehető legjobban a mesterévé váljak és visszaadhassam az embereknek. Boldog vagyok, mert az álmaim egy részét, amit szerettem volna, elértem és nem érzem, hogy egyféle szerepbe lennék beskatulyázva.

– A közösségi médiában is látszik a kirobbanó energiád, de említetted, hogy nem szeretsz pl. moziba járni a tömeg miatt. Van benned kettősség?

– Abszolút. Alapvetően vidám vagyok, szeretek nevetni, de van egy komoly oldalam is. Mostanra óvatosabb lettem és a tényleges bolondságom a szeretem-embereknek adom. Főleg, amikor a megoldandó feladatra koncentrálok, mert nem szeretek egyhelyben dagonyázni sokáig, pláne, ha valami nem jó nekem, megpróbálom megkeresni azt az alternatívát, ahol a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad és akkor mindenkinek jó. A nagyszüleimnél sok időt töltöttem és gyakran elhangzó mondat volt: olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy. Szükségem van a nyugalomra, kifejezetten szeretek egyedül lenni. A magányt gyerekkorom óta igénylem, és a mai napig így töltődöm fel, általában teljes csendben vagy bármilyen alkotási formával. Talán pont ezért beszélek sokat, amikor mégis ráveszem magam, hogy megszólaljak. Mondhatni, introvertált vagyok, aki megtanult extrovertált módon működni ebben a pörgős világban.

– A pörgés pedig állandó, a (Las) Vegas Showbandben is énekelsz. A nyári szezonod biztos sűrű lesz.

– Igen, mindig zajlik az élet. Volt már sokszor olyan, hogy egy előadás után azonnal mentem egyenesen zenélni a Vegas-szal. Ritkán mondok nemet egy felkérésre, mert az idők során örömömet kezdtem lelni a komfortzónám kitolásában, de most már mérlegelek. Egyébként a nyaram nyugisnak tűnik, bár a teendők nem lettek kevesebbek. Inkább azt mondanám kitolódott a határom és többet bírok, ahogy a színházi rutinom kialakult, nincs felesleges stressz, és jobban tudom beosztani az időmet. Játszom a Vegasszal, próbálok a Jégvarázsra, vannak saját fellépéseim és dolgozom a második lemezemen, ami szintén saját hangszerelésű dalokkal egy újabb kis szeletet mutat a belső világomból. Illetve év végén életem egy zenei nagy mérföldkőhöz is érkezik, mert részese lehetek egy különleges koncertnek az MVM Dome-ban. Vihar után tényleg kisüt a nap, és ezért tudom, hogy csodák vannak és igenis lehetséges minden. Még pelenkás voltam, amikor először léptem színpadra Anya mellett, 4 éves, amikor először színházteremben táncoltam, legalábbis ez a legkorábbi videó, ami megmaradt, 7 évesen egyedül énekeltem a városi nyári színpadon… Hogy majdnem 20 évvel később ez lett tényleg az életem, a pofonok ellenére, boldoggá tesz.

– A Jégvarázs hajrája mikor indul?

– Július közepéig próbálunk, aztán jön egy kis nyári szünet, majd a premier előtti nagy hajrá már díszlettel és minden technikai részlettel együtt.

– A trükköket már ismeritek?

– Fokozatosan tisztul a kép, de természetesen sok minden titok marad a bemutatóig. Ez az előadás tényleg olyan lesz, amit látni kell, még annak is, aki nem a mese rajongója.

Jégvarázs

2025 szeptemberében végre megnyitja kapuit Arendelle mesevilága, hogy a magyar nézőket is elbűvölje Anna és Elsa örökérvényű történetével. A lenyűgöző díszleteket, látványos jelmezeket és varázslatos trükköket felvonultató új produkció főszerepeiben mások mellett Gadó Anitát, Hient, Kardffy Aishát, Arany Timit, Muri Enikőt és Zámbó Brigittát láthatják.

Az előadást Szirtes Tamás rendezi, a koreográfiát Tihanyi Ákos jegyzi. A musicalt Galambos Attila és Szente Vajk fordította.

A Jégvarázs bemutatóját szeptember 19-én, 20-án és 21-én tartják, jegyeket ITT vásárolhatnak!

Szerző: Vass Kata / Színház Online