1991. február 21-én halt meg Margot Fonteyn, minden idők egyik legnagyobb táncművésze, aki évtizedekig a Royal Ballet prímabalerinája volt.

Margaret Hookham néven született 1919. május 18-án a Londonhoz közeli Reigate-ben angol apa és félig brazil, félig ír anya gyermekeként. Sötét szemét, olajosan fénylő bőrét anyjától örökölte, s az ő Fontes családnevéből alakította ki művésznevét.

Kalandos gyermekkora szülőhazájában, Amerikában és Kínában telt, a tánccal négyévesen Angliában, komolyabban Sanghajban kezdett foglalkozni, ahol egy orosz tanártól vett órákat. Hazatérve Londonba Szerafina Asztafjeva orosz balerina növendéke lett, majd az ír Ninette de Valois-nak, a kor legnagyobb brit balerinájának iskolájában képezte magát.

Tagja lett de Valois Vic-Wells Balett társulatának, a későbbi Királyi Balettnek. 1934-től olyan klasszikus balettekben lépett fel, mint a Giselle vagy A hattyúk tava, 1939-ben Csajkovszkij Csipkerózsikájában a főszerepet táncolta, s ma is az ő interpretációját tartják meghatározónak. Külön az ő számára készített koreográfiákat Sir Frederick Ashton, a múlt század egyik legnagyobb brit koreográfusa, együtt dolgozott a legendás koreográfus Roland Petit-vel és Martha Grahammel, szerepelt Mihail Fokin felújított balettjeiben, a Tűzmadárban, valamint a Petruskában.

1949-ben a Royal Ballet amerikai vendégszereplésén meghódította az ottani közönséget is. 1955-ben vele készült az első élő, színes televíziós balettközvetítés, a Csipkerózsikában Michael Somes volt a partnere, akivel akkoriban rendszeresen együtt táncolt, együtt léptek fel 1958-ban A diótörő brit televíziós változatában is.

A táncosnőt 1954-ben a Királyi Táncművészeti Akadémia elnökévé választották, két évvel később megkapta a Dame of British Empire kitüntetést, a lovagi rang női megfelelőjét, hatvanadik születésnapján II. Erzsébet királynő a Royal Balett prima balerina assolutájának nevezte ki – ebben a különös megtiszteltetésben rajta kívül eddig csak hárman részesültek. 1961-ben az ő partnereként mutatkozhatott be a londoni Covent Gardenben Róna Viktor, a magyar művészek közül együtt táncolt vele Orosz Adél és Nagy Iván is.

Margot Fonteyn 1962-ben a Giselle című balettben lépett először színpadra a Szovjetunióból disszidált Rudolf Nurejevvel, a múlt század egyik legzseniálisabb táncművészével. A már a visszavonulás gondolatával foglalkozó, több mint negyvenéves balerina és a nála majdnem két évtizeddel fiatalabb Nurejev varázslatos párost alkotott, s Fonteyn 1979-es visszavonulásáig együtt maradt.

Kettősük forradalmasította a balettművészetet, hosszú időre meghatározva annak irányát és színvonalát. Szinte minden fellépésük után ráadást kellett adniuk, a tomboló közönség 1964-ben Bécsben 89 alkalommal tapsolta őket vissza. A kor- és kulturális különbségek ellenére a magánéletben is harmonikus kapcsolat alakult ki közöttük, művészetüket több film is őrzi.

Fonteyn, akit a klasszikus balett egyik legnagyobb művészének tekintenek, bámulatos eleganciával és drámaisággal táncolt, a kritikák muzikalitását, technikai tökéletességét és kiváló jellemábrázoló képességét emelték ki.

Magánélete korántsem alakult olyan sikeresen, mint szakmai pályafutása. 1955-ben férjhez ment Roberto Emilio Arias panamai diplomatához, aki hűtlenkedéseivel keserítette életét.

Nemrégiben az is kiderült, hogy az 1950-es évek végén férjével együtt belekeveredett a panamai kormány elleni, Fidel Castro kommunista Kubája által támogatott puccskísérletbe, ezért a közép-amerikai államban rövid időre börtönbe is zárták. Férje 1965-ben egy merénylet következtében megbénult, Fonteyn nem kis részben azért folytatta pályáját, hogy előteremtse a gyógykezelés költségeit.

A táncosnő végül 1979-ben, hatvanévesen vonult vissza, ezután férjét ápolta panamai farmjukon. A tánccal nem szakított teljesen, utoljára 1986 februárjában, a Csipkerózsika királynő szerepéért vette fel balettcipőit a Royal Ballet floridai vendégszereplésén. Megírta emlékiratait, A zene varázsa címmel egy hatrészes televíziós sorozatot készített.

Margot Fonteyn 1991. február 21-én hunyt el Panamavárosban rákbetegség következtében. Szülővárosában, Reigate-ben emlékműve áll, a Durham Egyetemen, amelynek 1981 és 1990 között kancellárja volt, több épület is a nevét viseli, a New Yorkhoz közeli Peekskillben róla nevezték el a helyi balettakadémiát. Életéről 2005-ben dokumentumfilmet, 2009-ben játékfilmet készítettek, melyben Anne-Marie Duff brit színésznő alakította a főszerepet.

Minden idők egyik legnagyobb táncművésze volt – Margot Fonteyn-re emlékezünk