Nem tudni, hogy meddig nem játszhatnak és ez az esetükben végzetes is lehet. Teátrumok vezetőit kérdezte a Népszava.

A teljes beszámolót a Népszava oldalán olvashatja.

“Kármentés és túlélés ez a kényszerű motto. (…) Felelősséggel tartozom értük, ezért igyekszem a munkatársakat megtartani, a lehetőségeimhez képest segíteni. Persze jó lenne, ha az állam ebben a helyzetben további járulékkedvezményekkel, fizetéskönnyítésekkel avatkozna közbe ebben a tényleg nagyon súlyos helyzetben” – nyilatkozta Orlai Tibor producer.

Bank Tamás, a Játékszín igazgatója az esetlegesen rászoruló művészek és a dolgozók segítésére dolgozott ki stratégiát: tízmillió forintos alapot hozott létre. Az intézmény vezetése a munkahelyek megtartását tűzte ki célul. A csökkentett munkarenddel arányos bérfizetés mellett, a munkavállalók részére négymillió forintos keretet különítenek el és további hatmilliós forrásra pedig egzisztenciális zavarba kerülő színművészeik és a művészeti szakembereik pályázhatnak.

A Hatszín Teátrum, mint elsősorban befogadó színház, az elmúlt három és fél év alatt 110 ezer nézőt látott vendégül. Ha lenne valamiféle jegyárbevétel kompenzáció, az őket nem érintené, mert a bérleti díj kiesést ez nem fedezné. “6 hónapos kieséssel kell számolnunk, annyi tartalékunk nincsen, nem tudjuk, hogy meddig bírjuk” – számolt be Gálvölgyi Dorka igazgató.

Ugrai István, az Átrium Színház intendánsa elárulta, most újabb elbocsátásokra kényszerültek: “A tao megszüntetése utáni új típusú állami „támogatási rendszer” kiszámíthatatlan, és gyakorlatilag tartalékok nélkül vagyunk, bár pályázatainkat beadtuk, de nem tudhatjuk, mikor lesz ezeknek eredménye. Bízunk abban, hogy a kulturális kormányzat is érti már, hogy a független intézmények tudatos kivéreztetése milyen lehetetlen állapotokat eredményezett.”

Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetője elmondta, csak őrlődnek az újratervezett koncepciók között, mégsem törhetnek össze: “Felelősek vagyunk a színházért, az alkotókért, munkatársakért, a közönségért. Két bemutatónk lenne (lett volna?) még ebben az évadban. Az egyik március végén már elmaradt, de pótoljuk, ahogy kinyitunk. A héten pedig az Idegenek a vonaton online olvasópróbáját tartjuk, ez Patricia Highsmith zseniális regényének színpadi adaptációja. Lelkileg is szükséges, hogy az alkotók beszéljenek legalább az online térben. Mentálisan nehéz bírni ezt a kényszerszünetet, ezért kell egymás felé fordulnunk. Nyilván nem lehet veszteség nélkül túlélni, megúszni ezt az időszakot.”

A teljes beszámolót a Népszava oldalán olvashatja.

“Kármentés és túlélés, ez a kényszerű mottó” – Magánszínházak vezetői nyilatkoztak