Szeptember 4-én mutatja be a Budaörsi Latinovits Színház Hubert Selby Jr. kultikus regényének színpadi változatát. A Rekviem egy álomért adaptációjáról, függőségről és a nemrégiben elnyert Psota Irén-díjról a Sarát játszó Takács Katalinnal beszélgetett a Fidelio.
A teljes interjú ITT olvasható.
A felvetésre, miszerint mostanában sűrűn megtalálják az anyaszerepek, a Rekviem egy álomért mégis egy kicsit más, hiszen itt az anya gyógyszerfüggő, Takács Kati elmondta: „A próbaidőszak előtt többször megpróbáltam megnézni a filmet, de valójában csak részleteket láttam belőle, mert olyan hatással volt rám, hogy nem tudtam végignézni. Kételkedtem is benne, hogy meg lehet-e mutatni ezt a világot színpadon. Aztán amikor a rendező, Berzsenyi Bellaagh Ádám megmutatta a szövegkönyvet, közelebb kerültem a történethez. (…) Úgy érzem, hogy van már annyi szerep mögöttem, hogy a tapasztalatokból ez összeálljon, de a sok álmatlan éjszakát nem lehet megúszni.”
„Van egy gyönyörű jelenetünk a Harryt játszó Fröhlich Kristóffal, aki döbbenten veszi észre, hogy mi történik az anyjával. Sarah hogy lefogyjon gyógyszerfüggő lesz, hogy beleférjen a régi piros ruhába, mert ez az élete egyetlen célja, hogy elmenjen a tévéműsorba, amibe meghívták. Ennek pedig mindent alárendel, ám ekkor már a tabletták dolgoznak benne. Egy borzasztó körbe kerül, aminek kétes a kimenetele. Ráadásul magára maradt, a férje meghalt, a fia kábítószerezik, tehát nincs senki aki megmenthetné. Azok az álmok és vágyak pedig, amikért küzd, későn jönnek” – tette hozzá a színésznő.
Arról szólva, hogy idén neki ítélték a Psota-díjat, Takács Kati kifejtette: „Nagyon örültem, hogy engem szavaztak meg, és az, ahogyan a díjátadót megszervezték, igazán szeretetteli volt.(…) Úgy gondolom, hogy van még mit csinálnom, bár néha elgondolkodom azon, a korom korlátozza, hogy mit játszhatok el. De amikor az ember elér idáig, akkor ezek a szerepek és az élettapasztalat összeérnek és eggyé válnak. Van egy esszenciája annak, ahogy ezt a szeretett pályát végigcsináltad, és jó érzés, amikor egy rendező lát még benned valamit, amit érdemes lehet megmutatni.”