Mindig fontos volt számára a természet közelsége: kikapcsolja, átmossa, feltölti. Takács Katalin színművész Vérteskozmán, a ma mindössze húsz állandó lakost számláló településen talált nyári otthonra sok évvel ezelőtt. Erről is mesélt a Kultúra.hu interjújában Seres Gerdának.

A kérdésre, van-e számára különösen fontos hely, a színésznő elárulta:

„Nagyon nehéz csak egyet kiemelni, de Vérteskozma az életem derekán meghatározó volt, és segített abban, hogy átlendüljek nehéz éveken. Számomra mindig rendkívül fontos volt a természet közelsége. (…) Amikor Csákvárt elhagyva befordultunk egy erdei útra, élénken megelevenedtek bennem a kamaszkori erdélyi utazásom emlékei. Megdobbant a szívem, és éreztem, hogy ez az én helyem. Az a csodálatos Vérteskozmában – vagy az volt a csodálatos az 1990-es évek elején –, hogy egy egyutcájú falu, amelyen széles út visz végig, az út és a házak közt pedig van egy fűvel és fával borított terület, amitől tágassága van. Bementünk Jurcsikékhoz, akik hagyományos sváb parasztházban éltek a domboldalban. Fölmentem a domb tetejére – alkonyi idő volt már –, egy méregzöld füves területen álltam, és ahogy lenéztem, a napsugár megsütötte széltében az egész völgyet, és azt éreztem, amit a természetben mindig: kikapcsolt, átmosott, segített átlényegülni” – fejtette ki Takács Katalin.

„Akkor negyvenéves múltam, ami egy nőnél billegő időszak, a változókor kezdete. Én ott „beleástam a földbe” az összes bánatomat, nyavalyámat, lelki bizonytalanságomat” – tette hozzá a színésznő.

 Saját bevallása szerint ez a projekt teljesen felszabadította, a fia (Dömölky Dániel fotográfus – a szerk.) is imádta, és valóban jártak hozzájuk a barátok, kollégák.