Almási Éva, a Nemzet Színésze kezdeményezésére öt éve jött létre a Psota Irén Alapítvány, amely minden esztendőben pénzjutalommal is járó díjat adományoz Psota Irén tiszteletére, emlékére annak a színésznőnek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota örökségéhez méltónak bizonyulnak.
Az idei díjazott Takács Katalin lett! A kuratórium nevében a díjat átadta: Básti Juli Kossuth-díjas színművész Rózsavölgyi Szalon Arts & Café-ban.
Almási Évát 2016. március 16-án választották a Nemzet Színészévé Psota Irén helyére. Akkor határozott úgy: alapítványt hoz létre, amelynek kuratóriuma minden évben díjaz egy-egy olyan színésznőt,
akinek sokszínűsége, teljesítménye méltó a kétszeres Kossuth-díjas Psota Irén szakmai örökségéhez.
(Minden magyarországi színház jelölhet színészeket a díjra. A Psota Irén-díj ezüst plakettjét Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette, rajta pedig Psota Irén aláírása és kedvenc bohóca látható.)
Először, 2017-ben Hegyi Barbarának, 2018-ban Hernádi Juditnak, 2019-ben Für Anikónak ítélték oda a Psota-díjat. (2020-ban a járványhelyzet bizonytalansága miatt nem osztották ki a díjat.)
A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagjait az alapító, Almási Éva, a Nemzet Színésze kérte fel: dr. Hazai Kinga ügyvéd (az alapítvány elnöke), Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, dr. Lantos Endre főorvos, dr. Langer János ügyvéd. Tagja volt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze is, de ahogy említettük, halála után Básti Julit kérte fel az alapító – a kuratóriumi tagok nagy örömére – a kuratóriumba.
Psota Irén 1988-ban írta önéletrajzi könyvében:
„Minden szerepemben, mindennap újrakezdem az életemet, a pályámat. Bennem elképesztő sokféle indulat, akarás lobog, s ezeknek a negyedét sem tudtam eddig megmutatni, kiélni. Nyitottan állok, és várok – akár szerepet, akár szerelmet. Ha jön valaki vagy valami, egyiktől sem zárkózom el, csak magam nem megyek elébe. De én nem zártam be az ajtót. Majd szólok.”
Takács Kati a Színház- és Filmművészeti Fősikolán, Horvai István – Kapás Dezső osztályában szerzett diplomát. 1975-ben a Veszprémi Petőfi Színháznál kezdte pályafutását. 1980-tól játszott a debreceni Csokonai Színházban, 1981-től a szolnoki Szigligeti Színházban. 1985-től a Radnóti Miklós Színház művésze volt, 1994-től az Új Színházban dolgozott. 2012-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lett, majd a Budaörsi Latinovits Színházhoz szerződött.
“A munka mindig gyógyító. Játék közben nincs nátha, izomláz, fejfájás. Hihetetlen erőt ad, amikor egy olyan darabot játszom, aminek tétje van, mindegy, hogy kicsi vagy nagy a szerepem. Erre mondta azt egy kollegám, hogy „te, Takács, te egy örömszínész vagy”!” – mesélte egy interjúban a művész.
“Számomra a világ nem fekete és fehér, nem oszlik jobb és baloldalra. Úgy érzem, az ember és a színház több annál, hogy politikai ideológiák mentén formálódjon, hogy politikai határok közé lehessen szorítani. Nyitottságban kell léteznünk, amikor egy darabbal foglalkozunk, kérdezünk, faggatjuk, a figurákat, az embert, mi mozgatja, mit gondol, hol van, mit csinál, mit érez.
Ezt sokfelől kell megközelíteni. (…) Nem hiszek abban, hogy kizárólag egy igazság létezik és csak egyféleképpen lehet szemlélni a világot. A jövőben is szeretnék széleslátókörű és nyitott lenni, ez szükséges ahhoz, hogy színész maradhassak” – vallja Takács Katalin.