Takács Katalin: „Színpadon lenni kemény munka”
2021. november 1., hétfő 06:39
Tavaly nyár végén mutatta be a Rózsavölgyi Szalon a Patricia Highsmith azonos című regénye alapján készült Idegenek a vonaton című előadást.
A koronavírus miatt azonban csupán alig pár hétig tudták játszani, de a pszichothriller most újból visszatért a teátrumba, legközelebb november 17-én láthatja a közönség. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió Takács Katalint, aki Mrs. Brunót, az egyik főhős, Charles édesanyját játssza.
A kérdésre, a 70. születésnapján készített-e leltárt, Takács Katalin elárulta: „Hogyne! Nem szoktam, de ez a 70. mégis érdekes volt. Ha már ennyit elért az ember, az mégiscsak nagy dolog. Jól érzem magam most, ennyi idősen is, de végig gondoltam, hogy mi, hogy volt, és arra jutottam: nagyon sok mindent történt velem az életben, és ez így van jól. Nincs bennem hiányérzet, azon nem filozofálok, hogy máshogy is történhetett volna.”
Azt is hozzátette, a szövegtanulás ma már nehezebb: „Szorgalmasabbnak, pontosabbnak és türelmesebbnek kell lennem. Régebben általában a próbákon tanultam, lazán belement a fejembe, még akkor is, ha nagyobb szerepet játszottam. Ma már le kell ülnöm otthon. (…) De szigorú vagyok magamhoz, de addig, amíg azt érzem, hogy meg tudok felelni a saját elvárásaimnak – gondolok itt az előbb említett szövegtanulásra vagy a koncentrációra –, addig dolgozom. De most már nem veszek meg azért, hogy ott legyek a színpadon. Kemény munka az.”
1975 óta van a pályán. Arról szólva, van-e időszak, szerep, amire szívesen emlékszik vissza, kifejtette: „Volt nagyon jó tíz évem vidéken, sok-sok szerepet eljátszhattam: Veszprémben a Sirály, Debrecenben a Kasimir és Karoline, Szolnokon a Koldusopera – Sándor Pál rendezésében, Kern volt Bicska Maxi. Isteni időszak volt, imádtam dolgozni. Ez mindig összefügg: hiába kapsz nagy szerepet, aminek igazán megvan a mélysége, ha nem jó a próbaidőszak, akkor nem fog kellemes emlékként megmaradni benned. A Radnótiban szerettem a Nórát vagy az Anna Kareninát is. Az utóbbi időből pedig két előadás áll legközelebb hozzám: a Trafóban játszottuk A halál kilovagolt Perzsiából című darabot – Hajnóczy Péter szövegéből -, abban egy őrült anyát játszottam. A másik pedig az egyik legújabb bemutatónk, a Budaörsi Latinovits Színházban a Rekviem egy álomért. Igazi szívszerelmem az az előadás.”