1927 június 23-án született a Tony- és Oscar-díjas táncos, koreográfus, színész, rendező, forgatókönyvíró – Bob Fosse-ra emlékezünk.

“Mit tanult Fosse Brechtéktől? Egy szemléletet és egy szerkezetet. Eltanulta az iróniát. Fonákjáról mutatni be valamit: elbájolónak föltüntetni a rémisztőt, kecsesen könnyednek lenni az iszonyat fölött, szenvtelen pofát mutatni megrendültségében. Eltanulta azt is, hogy a dal és a tánc csupán a próza folytatása egészen más eszközökkel”. (Filmvilág)

Kesztyű és a kalap

A norvég-ír gyökerekkel rendelkező Robert Louis Fosse 1927. június 23-án született Chicagóban, varietéművész családba. Már gyermekként rajongott a táncért: egy kis helyi intézményben kezdte tanulmányait, majd a Frederick Weaver Balettiskolában folytatta, ahol ő volt az egyetlen fiú tanuló. 13 éves korától és egy sor burleszk műsorban szerepelt egy másik fiatal táncossal, Charles Grass-szal. A formáció „Riff Fivérek” néven futott és pár év leforgása alatt már heti 100 dollárt kerestek, ami akkoriban szép gázsinak számított. De Fosse ambíciói tovább hajtották és 15 éves korában éjszakai klubokban kezdett dolgozni konferansziéként. Az egyik ilyen klubban készítette el első koreográfiáját, melyet Cole Porterzenéjére adtak elő strucctollakkal a táncosnők.

Fosse egy csapásra kapóssá vált

Ifjú művészként még arról álmodozott, hogy ő lesz a következő Fred Astaire, ezért az első adandó alkalommal Kalifornia felé vette az irányt. Az 50-es évek elején sikerült is bejutnia hollywoodi produkciókba, ám nem volt megelégedve nyúlfarknyi szerepeivel, így visszatért New Yorkba, ahol végül is rámosolygott a szerencse. 1954-ben George Abott, a veterán színműíró és rendező a zöldfülűnek számító Fosse-t bízta meg a The Pajama Game című produkció koreográfiájának elkészítésével. A show óriási sikert aratott, az egész város a műsor tánckoreográfiájáról beszélt, és Fosse egy csapásra kapóssá vált. 1954-ben ismét együtt dolgozott Abottal, a Faust-mítoszt a baseballal házasító Damn Yankeesben. Ezekért a produkciókért kapta meg Fosse élete első két Tony-díját (melyhez később még nyolc csatlakozott).

A 70-es években gyújtotta be a rakétákat

A Damn Yankees magánemberként is fontos volt életében, hiszen itt találkozott Gwen Verdonnal, akit nem csupán harmadik feleségeként, de múzsájaként is számon tartanak.Verdon Fosse csaknem minden produkciójában (New Girl in Town, Redhead) főszerepet kapott. És lassacskán a Broadway akkorra már legkedveltebb színpadi párosának kapcsolata új dimenziókba lépett: 1960-ban összeházasodtak. Ebben az évtizedben Fosse már rendezőként is dolgozott az általa koreografált produkciókon, bár igazából csak a 70-es években gyújtotta be a rakétákat, produkciói (Édes Charity, Pippin, Chicago, Dancin’) több mint 5000 előadást értek meg.

Kesztyű és kalap

Fosse sajátos innovatív dzsessz táncstílusa különlegessé és rögtön felismerhetővé tette munkáit, a repertoárból a szexualitásra utaló és a meglepetésszerű elemek sem hiányoztak. Fosse a kalapot és a kesztyűt sem hagyta a fogason, amikor színpadra lépett, a védjegyévé váló fehér kesztyűt egyszerűen csak azért viselte, mert ki nem állhatta a kezeit.

Liza Minelliből egy csapásra sztárt faragott

Filmes tánckoreográfusként is tevékenykedett, noha évekig senki sem volt rá kíváncsi Hollywoodban. 1969-ben filmesítette meg a Broadway-siker Sweet Charityt Shirley MacLaine főszereplésével, akit karrierje elején, a The Pajama Game próbái alatt még ő emelt ki a tánckarból és tett a főszereplő Carol Haneybeugrójává. A film kedvező kritikákat kapott, de a nézőszámot tekintve elmaradt a várakozástól.

Új stílust is teremtett

Három évvel később következett a Kabaré, melyet nem csak Fosse munkássága csúcsának, de a legjobb realista musicalnek is tartanak a mai napig. A film, melynek rendezését többen – köztük Gene Kelly – is visszautasították, pillanatok alatt nemzetközi csillagot varázsolt a főszereplő Lisa Minelliből, és nyolc Oscar-díjat nyert. A Broadway-musical adaptációja nem csak óriási kassza- és közönségsiker lett, hanem új stílust is teremtett, a drámai musicalt, ami véget vetett a korábbi, csupán szórakoztatásra szánt musical korszakának.

Fosse a varieté-énekesnő és egy angoltanár bonyolult szerelmi történetét történelmi keretbe helyezi. Míg a berlini lakosság az éjszakai lokálban mulat, egyre erősödik a barnaingesek terrorja…

Mindhalálig zene avagy All That Jazz

Az 1979-es Mindhalálig zenét Fosse a rendezés és koreográfia mellett forgatókönyvíróként is jegyezte. Az önéletrajzi vallomásként értékelhető film kendőzetlen őszinteséggel tárta a közönség elé Fosse a gyertyát két végén égető életstílusát, és azt a túlhajszolt, őrült időszakot, amikor egyszerre dolgozott Lenny című filmje vágási munkálatain és próbálta színpadra állítani a Chicagót 1975-ben.  A fogadtatás nagyszerű volt mind a közönség mind a kritikusok körében, és négy Oscar-díj mellett az Aranypálmát is hazavitte a film a cannes-i filmfesztiválról. Ez volt Fosse utolsó nagy sikere, melynek bizarr vonatkozása, ahogy előrevetítette a legendás művész saját halálát: filmbéli hőséhez hasonlóan Fosse maga is röviddel a Sweet Charityfelújításának Broadway premierje előtt hunyt el szívroham következtében, 1987. szeptember 23-án, hatvan évesen.

Fosse magánélete korántsem volt csillogó. Háromszor nősült, hosszabb ideig élt együtt Ann Reinking, majd Jessica Lange amerikai színésznőkkel.

Sokat emlegetett ars poeticája a következő volt: “Élj úgy, mintha ez lenne az utolsó napod, dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged a pénzre, és táncolj úgy, mintha senki sem látna”.

2019-ben sorozat készült Bob Fosse-ról, akit az Oscar-díjas Sam Rockwell keltett életre. Fosse feleségét és múzsáját, Gwen Verdont Michelle Williams alakította. A Fosse/Verdon című sorozat Sam Wasson 2013-as Fosse című könyve nyomán készült, a koreográfus és táncos felesége, Gwen Verdon kapcsolatát tárja fel és azt is bemutatja, hogyan ment tönkre a házasságuk a férfi kicsapongó élete miatt. A projecten producereként dolgozott mások mellett Lin-Manuel Miranada, a Hamilton szerzője, valamint Fosse és Verdon lánya, Nicole Fosse.

Forrás: Színház Online, Szinhaz.org, MTI, PORT.hu, Viva la musical, Filmvilág, Kultura.hu