Különleges nyomozásra indultak a Játékszín művészei-Bank Tamás igazgató meghívására, az OTP Travel támogatásával-  hogy közelebb kerüljenek a rejtélyes Da Vinci-kód történet titkaihoz és hogy inspirációt meríthessenek a legendás párizsi helyszínekből. 

Ki ne vágyna vissza, ha nem is az iskolába, de legalább azokba a napokba, amikor „buli” volt? Amikor az osztály fölkerekedett, s pár napig a megszokott tanórák helyett „a való világgal” ismerkedett, másfajta tapasztalatokat szerzett. 

Valami ilyesmi történt a Játékszín szűk társulatával, amikor elindultak mindannak a nyomába, amiről A Da Vinci-kód próbafolyamata alatt szó volt. Megszagolták, megtapintották, megkóstolták, megérezték azt a tágasságot, szélességet, különlegességet, ami a történet mélyén rejlik.  

Nem gondolták komolyan a színészek, amikor arról beszéltek, hogy az átéléshez látni kell az eredeti helyszínt. Szinte még azt is viccnek vélték, mikor a próbatáblán olvasták: „Tanulmányút Párizsba! Indulás előtt ellenőrizd még egyszer, hogy nálad van-e az érvényes személyi igazolványod vagy útleveled!” 

Igaz, ennek az ára például a hajnali felkelés, az indulás Ferihegyre, csekkolás – cserébe viszont reggel 9-kor már Párizsban landol a gép. S még dél sincs, mikor már személyesen is megtapasztalják az utazók, hogy „Párisba tegnap beszökött az Ősz. / Szent Mihály útján suhant nesztelen” – s hallgatva a költőre, együtt ballagnak a Szajna felé… Kanyargó kis utcák, csillogó kirakatok – nahát, ez tényleg Párizs! – míg az egyik sarkon befordulva föltűnik az impozáns Saint-Sulpice templom, amelynek a padlóján halad keresztül a „rózsavonal”, komoly fejtörést okozva a Da Vinci-kód nyomozóinak. De most az épület szépsége, grandiózussága ejti foglyul a budapesti Sophie-t (Gubik Petra), Langdon professzort(Kolovratnik Krisztián) és a többieket is… A „nyomozókat” a tanulmányút szűkös ideje tovább hajtja, előbb egy gyors ebéd, csigával, hallal, bifsztekkel, desszertekkel, finom borral, majd tovább Párizs utcáin… Notre-Dame, Conciergerie, Sainte-Chapelle, Pont-Neuf… 

Tanulmányi kiránduláson részt venni mindig jó – de felnőttként egészen hihetetlen élmény. Már önmagában az is, hogy csak menni kell a Párizs titkait jól ismerő idegenvezető, ez esetben Arany-Tóth Zoltán után, aki minden pici részletet megmutat, érzékien magyaráz – bátran lehet őt kérdezni mindarról a csodáról, ami hirtelen ott van a kis csapat előtt, amiről eddig csak olvastak, amiről eddig is tudtak – de mégsem így… Például, begyömszkölődés a zsúfolt metróba, majd kiszállás, jobbra fordul, balra fordul, szaladás a lépcsőn, fönn egy hatalmas épület, a Chaillot Théâtre national de la Danse, a bejárata előtt kis pokrócokon parányi villogó kis Eiffel tornyok, aztán befordulás a sarkon, és szó benn akad, a sötétben fölragyog az Eiffel torony a maga 324 méterével…  

Vagy a Louvre ikonikus üvegpiramisa, A Da Vinci-kód ikonikus helyszíne – és kis társulat sodródik a tömeggel – már benn a csarnokban – „cherche la femme!” – sorra bukkannak föl a híres nők: Méloszi Aphrodité (ismertebb nevén a Milói Vénusz), Szamothrakéi Niké (a szárnyas Niké), Sziklás Madonna…. és Lisa… Mona Lisa… impozáns – új helyen már pár éve – itt sokkal levegősebb, jobban kiemelkedik, érzékien megsejteni, miért híres annyira… 

Mindemellett a párizsi út legkiemelkedőbb eseménye, hogy Habsburg György nagykövet különleges fogadás keretében vendégül látja a művészeket a gyönyörűen felújított követségi rezidencián. A kötetlen beszélgetésen Habsburg György örömmel sorol példákat az életteli francia-magyar kulturális és történelmi kapcsolatokról, megemlítve, hogy ő maga is most érkezett Tours-ból, ahol a szombathelyi születésű, a franciák védőszentjeként számon tartott Szent Márton püspököt ünnepelték. Kiemelte, hogy nagyszerűnek tartja, hogy A Da Vinci-kód kapcsán a társulat az eredeti helyszínen ismerkedik a jelentősebb eseményekkel.  

A Da Vinci-kód csapata azóta újra Budapesten próbál, de még mindig bevillannak képek, hangulatok, illatok. A párizsi tanulmányút emléke. 

Külön köszönet a Külügyminisztériumnak,a párizsi Liszt Intézetnek önzetlen segítségükért, OTP Travelnek pedig az út kifogástalan megszervezésért! 

-li-  

Szerző: Lőkös Ildikó dramaturg

Fotó: Kaszner Nikolett