A fiatal rendezőt a Magyar Narancs kérdezte arról, hogy miért vonzódik a klasszikusokhoz, van-e stratégiája a jövőre és mit gondol a mai színházi illetve közállapotoktól.

A kérdésre, miért klasszikus művekkel dolgozik, így válaszolt: „Az egyetemen nem nagyon kaptunk a kezünkbe olyan tudást, hogyan hozzunk létre egy előadást teljesen magunktól, írott alapanyag nélkül. A rendezőoktatás abból áll, hogy egy létező művet hogyan elemezzen az ember a legpontosabban, és aztán hogyan fordítsa le a saját nyelvére. Nem ragaszkodom a klasszikusokhoz, de ha foglalkoztat valami, megkeresem hozzá a megfelelő anyagot.”

Arról is beszélt, mit gondol egyes színházak ellehetetlenítéséről és a centralizálásról: „Ebben nőttem fel, akkor indult el a kultúra ledarálása, amikor nagyjából 17 éves voltam. Eger, Új Színház, Nemzeti, és folytathatnám a sort. Ott álltam egyfajta jótékony naivitással, és azt láttam, van egy színház vagy közösség, amely jól működik szakmailag, sok ember jár oda, és egyszer csak valaki azt mondja, hogy ez nem kell, pusztán azért, mert nem a jelenlegi hatalom terméke. Onnantól kezdve semmilyen illúzió nem volt bennem azzal kapcsolatban, hogy jobb lesz” – mondta Tarnóczi Jakab.

S hogy mi lehet a színházcsinálók dolga ebben a helyzetben?: „Személyes taktikának azt választottam, hogy nem fogok úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Nem akarok elmenni amellett sem, mennyire nem stimmel például, hogy a Katona József Színház bizonyos színészei éhbérért dolgoznak, irgalmatlan körülmények között, elképesztő magas szinten, és ehhez képest mások biztos pozíciókban pöffeszkednek és nyelnek be óriási pénzeket „nemzetstratégiailag fontos” címszó alatt. Nagyon erős indulatok vannak bennem a kizsákmányolás, a megvezetés, a hatalmi játszmák fertője ellen. De azt is gondolom, hogy ebből most elég, mert a Katona Kamrájában arról beszélni, hogy itt most jaj, de nagyon rossz, annak olyan igazán sok értelme nincs. Inkább tenni kell, protestálni, nem szó nélkül hagyni, miközben azzal is tisztában vagyok, ha felgyújtom magam a Kossuth téren, akkor sem fog történni semmi” – nyilatkozta Tarnóczi Jakab.

Meglátása szerint az ő generációja nincs erre felkészülve, nincsenek mintái a felelősségvállaláshoz: „Nincs természetes körforgás. A mi generációnknak nem magától értetődő, hogy előre haladjon és átvegye az irányítást bármi felett. (…) A staféta vagy színházon belül adódik tovább, vagy a politika azt mondja, söprés innen, mert jönnek az én embereim. Nincs perspektíva, mivel kimaradt pár generáció a felelősségvállalásból.”

Forrás: Magyar Narancs / Szerző: Artner Sisso