A Jelennek adott interjút Tarr Béla Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, a FreeSZFE októberben megválasztott elnöke, aki kéthetes mesterkurzust tart a Színház- és Filmművészeti Egyetemről távozókat összefogó egyesületnél.
A filmrendező szerint az idő megmutatja, mi mindent rombol le a hazai filmes világban a hatalom, de ennél sokkal fontosabb, hogy az, aki képes önmagává válni, egyúttal megőrizni morális tartását, minden körülmények között megtalálhatja az alkotás útját.
Tarr Béla azt is elárulta, azért vállalta el a Freeszfe Egyesület elnöki pozícióját, „mert az ember hisz a jövőben”.
“Ilyen egyszerű. Bármennyire is inkább csak múltam van, azt hiszem, hogy ők, a Freeszfe hallgatói, tagjai jelentik a jövőt” – nyilatkozta.
Az interjúban arról is beszélt, hogy „a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet láthatóan politikai kurzus- és propagandafilmeknek ad főként támogatást”, és kifejti, miként látja a fiatal filmes alkotók helyzetét egy ilyen rendszerben:
„Nekem ebből az egészből már baromira elegem van. Nem akarok a Nemzeti Filmintézet ügyeivel foglalkozni. Nem szeretnék senkit minősíteni. Majd az idő eldönti róluk, hogy mit csináltak, mit pusztítottak el, mit tettek tönkre. Kiderül majd, milyen megítélése lesz annak, ami már több mint egy évtizede zajlik. A fiatal filmesek helyzetét pedig reménytelennek látom” – mondja Tarr Béla.
Arról is faggatták, lát-e még esélyt arra, hogy a helyzet változzon, hogy a hatalmon lévő kormány ne nyomja el azokat a véleményeket, kezdeményezéseket, amelyek különböznek az álláspontjától, érdekétől.
Tarr Béla úgy gondolja, ez az embereken múlik, amikor az SZFE-s egyetemfoglalás zajlott, akkor erre látszott remény: „Az ember azt hiszi, vagy abban bízik, hogy jön egy új generáció, amelyik meg fogja változtatni ezt a rendszert. A szar az kozmikus az egész világon, szóval bárhol lehet szenvedni. De ki szeret szenvedni? Én nem, az biztos. Mindig reménykedem, hogy jobb lesz a helyzet, hiszen csak jobb lehet. Folyton azt hiszem, hogy ennyire mélyre már nem lehet lemenni. És mégiscsak lehet. Mégiscsak megtörténnek szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok. És nem tudsz ezzel mit kezdeni” – fejtette ki rendező.
Azt is hozzátette: „Én nem vagyok pesszimista. Egy rendes pesszimista már rég fölakasztotta volna magát”.