Vas István fordítását modernizálta a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház. A képmutatás műve nem változott. Úgy nevetünk a komédián, hogy közben borzongunk.
Molière művét 1664-ben mutatták be Párizsban. Bár XIV. Lajosnak is tetszett, az egyház felháborodott, ezért évekre betiltották az „álszentek darabját”. Persze a gátlástalan, törtető Tartuffe képmutatása, képessége mindenki manipulálására, átejtésére – korokon, társadalmakon átívelő. Csakhogy Molière taktikus író: nála nem csak Tartuffe az álszent…
SZÍNÉSZEK:
Pernelle asszony, Orgon anyja: SZILÁGYI ENIKŐ
Orgon, Elmira férje: QUINTUS KONRÁD
Elmira, Orgon második felesége: KOVÁCS VANDA
Tartuffe, álszent: JÓZAN LÁSZLÓ
Cléante, Orgon sógora: KISS ATTILA
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelme: HOLECSKÓ ORSOLYA
Dorine, Mariane komornája: MARJAI VIRÁG
Damis, Orgon fia: IVANICS TAMÁS
Valér, Mariane szerelme: HAJNAL JÁNOS
Lojális úr, törvényszolga: SZEMÁN BÉLA
Rendőrhadnagy: GASPARIK GÁBOR
Lőrinc, Tartuffe szolgája: HORVÁTH ISTVÁN
Flipote, Pernelle asszony szolgálója: PALKÓ PANKA
ALKOTÓK:
Látvány: Rákay Tamás
Rendezőasszisztens: Palkó Panka
Kellékes: Szekeres Petra
Súgó: Siegrist Cecília
Rendező: Őze Áron