Tasnádi Bence: „Hatalmasat nőtt a szememben az otthon és a család jelentősége”
2021. június 21., hétfő 06:50
9 éve a Katona József Színház oszlopos tagja, s bár a kezdetekkor voltak kétségei, hogy egyáltalán van-e helye a pályán, ma már úgy érzi minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Tasnádi Bencét kérdezte a Deszkavízió.
A teljes interjú ITT olvasható.
A karantén időszakáról szólva a színész kifejtette: „Egy idő után már az tűnt félelmetesnek, hogy egyszer majd újra játszani kell. Kettős érzések voltak bennem, mert egyrészt abnormálisnak tűnt, ahogy a vírus előtt léteztem, hogy 30 előadásom van egy hónapban és mindent bevállalok, nincs egy szabad percem sem. A családom az utóbbi években gyakorlatilag lemondott rólam, velem már nem lehetett kalkulálni a közös programokon, mert mindig volt valami meló. Jólesne kicsit kevésbé elfoglaltnak lenni, megtanultam értékelni a szabadidőt, másrészről viszont az is idegtépő volt, amikor februárban úgy tűnt, hogy lazítás jöhet, kicsit fellélegezhetünk, aztán még komolyabb szigorítás következett. Végeláthatatlan volt az egész. „
A nyarat azonban már a Városmajori Szabadtéri Színpadon kezdi, jövő héten mutatják be a Váróterem című előadást, Cseh Tamás dalaiból. Arról szólva, mennyire áll közel hozzá a személye, a zenéje, kifejtette: „Csak kellemes emlékeim fűződnek hozzá, nagyon szerették a szüleim, sokat hallgattuk otthon. Gyerekként még keveset értettem belőle, de az egyetemen újra felfedeztük magunknak az osztállyal, az akkori barátnőmmel mondhatni rákattantunk. Most, hogy beszélünk róla, feldereng a hangulat is. Az előadást még nem volt lehetőségem megszokni, egy éve játszottuk, egyetlenegy alkalommal, jó lesz most felidézni, szeretem a csapatot és várom a közös munkát.”
Tasnádi Bence azt is elárulta, nyáron nemcsak dogozik, de meg is házasodik: „Júliusban esedékes, a karantén alatt ezt is bőven volt időnk szervezni. Az elmúlt időszakban nagyon felértékelődött Betti (Józsa Bettina színésznő – Aszerk.) társasága, nem is tudom, egyedül hogy tudtam volna ezt az időszakot átvészelni. Munka és szórakozás híján hatalmasat nőtt a szememben az otthon és a család jelentősége.”