Xavier Le Roy darabjában a karmester és a zenekar közötti határok összemosódnak — úgy vezényelnek a táncosok, mintha mi, befogadók, nemcsak egy néző és hallgató közönség volnánk, hanem maga a zenekar is. De mikor irányítja a zenét az egyén, és mikor irányítja őt ez az ismert, virtuóz dallam? – Tavaszi áldozat januárban a Trafó műsorán.

Xavier Le Roy 2007-ben alkotta meg Tavaszi áldozat c. előadásának első, szóló verzióját, mellyel éveken át turnézott. 2018-ban a velencei biennálé felkérésére három táncosra komponálta át a produkciót.

A darab eredeti verziójában Le Roy a közönségnek háttal jelenik meg a színpadon. Első mozdulata egy karmesteri intés, melyre felcsendülnek Sztravinszkij Le sacre du printemps c. művének első ütemei. Pár perccel később megfordul, szembenéz a közönséggel és őket kezdi el vezényelni, időközönként jelezve, hogy játsszák, amit a zene épp megkövetel. Le Roy a karmesteri mozdulatokat önálló koreográfiaként értelmezi — ezzel azt az érzést keltve, hogy a zene akkor is folytatódna, ha ő hirtelen levonulna a színpadról. Azok a mozdulatok és gesztusok, melyek arra hivatottak, hogy a zenészeket játékra bírják, mintha valójában a zene által jönnének létre, amit pedig a karmester mozdulatai idéznek meg. 

Az átdolgozott előadásban hárman lépnek színpadra: két férfi és egy nő vezényli a szemünk előtt Sztravinszkij klasszikusát. Először felváltva, majd egy virtuóz fináléban egyszerre és egymással versengve képezik le vizuálisan a zeneművet. A három táncos mozgása felerősíti a zene ritmusát, megfeszíti a dallamok ívét, a közönség pedig ugyanúgy érezheti magát a zenekar egyik tagjának, mint pusztán a hallgatóság egy részének. Velük együtt elevenedik meg a zenei struktúra, az átélt dallam, a test és a zene harmóniája. 

Xavier Le Roy a franciaországi Montpellier Egyetemen doktorált molekuláris biológiából, 1991 óta dolgozik koreográfusként. Jérôme Bel mellett a tánc kilencvenes évekbeli konceptuális forradalmának egyik prominens alakja Franciaországban. Alkotói munkáját a test különböző szerepeinek és reprezentációinak vizsgálata jellemzi, a nézői figyelemmel és a színpadi spektákulum különböző észlelési módjaival való kísérletezésen át. Művei olyan helyzeteket igyekeznek előidézni, amelyek újradefiniálják a nézők és az előadók közötti kapcsolatot, lehetőséget kínálva a közönségnek egy olyan szerep betöltésére, ami eltér a megszokott, szemlélői pozíciótól.

Koncepció: Xavier Le Roy
Előadók: Salka Ardal Rosengren, Eleanor Bauer, Scarlet Yu
Zene: Igor Stravinsky
Hangtervezés: Peter Boehm

További információ és jegyvásárlás a Trafó oldalán.