Érdekes, hogy mindkét színész, akivel interjút készítettem, egymástól függetlenül pontosan ugyanazt mondta a szentendrei Macskadémonról: csodálatos munka volt próbálni az erre a produkcióra összeverbuvált csapatban, és hatalmas élvezet játszani a darabot. Persze, ezt szokták mondani a színészek, de nem így… Nem ilyen őszinte felkiáltással, ahogy Nádasy Erika és Mertz Tibor tette, akik a Macskadémonban egy idősödő házaspárt játszanak virtuóz szakmai tudással, és csillogó örömmel. Lássuk, hogy talált egymásra a Bori nénit és Máté bácsit alakító két, nagyszerű színművészünk. 

Nádasy Erika, a Balaton közepéről érkezett az online interjúra. 

Elementáris derű árad belőled a színpadon. A próbák szünetében is megfigyeltem: civilben sincs benned, az 50 feletti színésznőkre sokszor jellemző keserű attitűd. Ez egy brutál nehéz pálya, főleg nőnek, pláne középkorú nőnek. Alapból ilyen vagy, vagy tudatosan dolgozol ezért az életörömért?

Nádasy Erika: (a kérdésen máris nevet egy nagyot) Örülök, hogy ezt érzékeled. Alapból ilyen vagyok, de sokat teszek hozzá azzal, hogy rájöttem, ha kesergek akkor is pontosan ugyanaz történik.

A Macskadémonban Bori nénit játszod, aki valójában nem is néni… Jogosan vágyik szerelemre, boldog párkapcsolatra, romantikára. Ám ezt mintha kizárólag a külsőségekkel akarná elérni. 

Az érzékelhető a figurában, hogy kapálózik az öregedés ellen, mindenáron fiatal akar maradni. Számtalan olyan sorsot látok, hogy bizonyos kor felett nem önazonosak a nők és a férfiak. Bori néni is mutatni akar valamit, ami nem áll jól neki, mert már nem abban a korban van. Hajszol egy álomképet, de a mellette lévő emberre nem figyel, amitől viszont elmegy a valódi élete mellett. Szerencsés vagyok, bennem nem alakult ki ez az attitűd. Persze látom az idő múlását, teszek is ellene, de ez van, ezt kell megélni és örömmel kitölteni faltól-falig. Hiába csinálsz magadból kívülről egy fiatalabb nőt, a lényeg, hogy belül ne legyél keserű. Van az embernek egy kortalan része, amit meg kell próbálni megtartani. Bori néninek is erre kell rájönnie.

Mertz Tiborral nagy páros vagytok: mint két profi artista, hibátlan ritmusérzékkel adjátok egymásnak a replikákat. Először játszotok együtt?

Igen, bár régóta ismerem Tibit, és persze sok mindenben láttam már. Mindketten ugyanazzal a mentalitással dolgozunk: nem magunkat toljuk előre egy-egy jelenetben, hiszen tudjuk, hogy ez csak együtt működik.

A többiekkel – Szemenyei János, Mester Viktória, Mátyássy Bence – sem játszottál még? 

Nem, bár színpadon őket is láttam már. A legjobbkor jött ez a produkció a lelkemnek! A túlhajtott évadom végén, mintha egy másik világegyetembe csöppentem volna: kedves, szimpatikus emberek mindent megtettek egymásért, egy csak pozitív energiát generáló próbafolyamatban. Például Mihalics Jancsival még sehogy nem találkoztam, de mintha ezer éve ismernénk egymást. Rendkívül boldog vagyok, hogy része vagyok ennek a csapatnak! 

Mertz Tibor, Bori néni alkoholista férjét, Máté bácsit játssza az előadásban. Bár egy horror-vígmjuzikelről beszélünk, Máté bácsi sorsa, figurája, az egyik legsúlyosabb magyar problémát veti fel. 

Minden interjúban azt kérdezik tőled, miért váltottál ilyen sokszor színházat, társulatot. Nekem a szakmai életutadról az jutott eszembe, hogy mindig a jelenben akarsz lenni, és amikor azt érzed, hogy elmúlt a kötődés, azonnal elengeded. A Macskadémonba miképpen keveredtél?

Mertz Tibor: Felhívott Lőrinczy Gyuri, akivel az Operettben már dolgoztam együtt. Most is pont jókor invitált. De engem mindig megtalál az új impulzus, munka, pontosan akkor és úgy, ahogy szükségem van rá. 

Azt látom, hogy lubickolsz a szerepben, de mi volt benne a kihívás? Mit kellett hozzá megugranod? 

Először is: én nem vagyok zenés színész, az előadásban viszont profi és még profibb zenés kollégák vannak. Kicsi a zenei önbizalmam, mert későn kezdtem énekelni tanulni. Viszont hihetelenül szerencsés vagyok, hogy Bagó Gizella tanárnő, sok munkával, szeretettel rengeteget fejlesztett, és megszerettette velem a műfajt. Nélküle ma nem lennék ebben a produkcióban sem. Szóval a próbák elején azt hittem, hogy éppen csak el tudom majd énekelni, végül Bella Máté zeneszerző – aki a főpróbánkat látta – nagyon megdicsért. És rengeteg segítséget kaptam, kapok Mihalics János zenei vezetőtől, aki feloldotta bennem a gátakat, aki a zongorakísérettel végigvezet az előadásokon.

Egy interjúban azt mondtad, a színháznak nem andalítani, elbájolni kell, hanem az életünkről kell szólnia. Ebben a könnyed darabban, ugyan komikus helyzetekben, de egy nehéz emberi sorsot mutatsz fel.  

Reméltem, hogy a nézők nem csak nevetnek rajta, hanem fel is szisszenek. Azt akartam elérni, hogy összeugorjon a gyomruk ettől az élettől. Egy vicces, egyben elszomorító, sőt mélyen elkeserítő képet akartam mutatni. 

Erikának is mondtam, hogy olyanok vagytok ti ketten a Macskadémonban, mint egy magabiztos, összeszokott artistapáros. Pedig először dolgoztok együtt! 

Igen, fantasztikus Erikával játszani, élvezem. Ezt mondtam a beszélgetés elején is: ha nem a saját utamat járnám, nem ismerhettem volna meg ezeket a kollégákat. (Mert csak Mátyássy Bencével dolgoztam egyszer, a többiekkel nem.) Váratlanul jött a felkérés, de nagyszerű meló. Egészen más világokból jöttünk mindannyian, mégis remekül összegyúródtunk. Mondtam is Krisztiánnak, hogy szenzációs a darab castingja! 

Alsóörs, Kultkikötő Amfiteátrum, augusztus 19. 20:30
jegyek: kultkikoto.hu

Szentendre, Városháza udvara: augusztus 21. és augusztus 23. 20:30
jegyek: szentendreiteatrum.hu

Szerző: WL