Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja egy éve, 2021. október 22-én hunyt el Budapesten. 

Több mint ötven éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, legendás színházi alakítások és filmes szerepek sora fűződik nevéhez. A Színház Online ritkán látott képekkel emlékezik a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjára.

Venczel Vera Budapesten látta meg a napvilágot 1946-ban, a színészi pályára már gyermekkorától kezdve tudatosan készült. A gimnáziumi évek alatt egy Heller Ágnes vezette önképzőkörben szippantotta magába a hivatás varázsa, nem sokkal később pedig már Makay Margit színésznő kezei alatt tanulhatta a szakma fortélyait.

A kemény munka gyorsan meghozta gyümölcsét: gimnazistaként szerepet kapott Máriássy Félix Karambol és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul című filmjében, majd első nekifutásra felvették A Színház- és Filmművészeti Főiskolára, amelynek falait 1968-ban hagyta el.

Várkonyi Zoltán rendező már az egyetemi vizsgáin felfigyelt rá, a feltörekvő tehetség másodévesként szerepeket kapott tőle a teátrumban, így már növendékként sokat tanulhatott a színészóriásoktól.

Ez a kép 1968-ban készült, mikor a színészhallgatók vizsgaelőadásán Júliát játszotta az Ódry színpadon.

Amellett, hogy az egyetem harmadik-negyedik évében már rendszeresen játszott a Vígszínházban, a mozis karrierje sem váratott sokáig magára: 1966-ban a Jókai Mór regényéből készült Kárpáthy Zoltáncímű filmben tűnt fel, majd egy évvel később már a Filmgyárba is forgatásra hívták, szerepet kapott az Egy szerelem három éjszakája és a Tanulmány a nőkről című filmekben is.

Miután 1968-ban diplomázott az egyetemen, a Vígszínházhoz szerződött, ahol Várkonyi elsőként rá osztotta a komorna szerepét Heltai Jenő A néma levente című darabjában. Pályakezdő színészként olyan művészóriásoktól tanulhatott, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Latinovits Zoltán (alábbi képünkön), és olyan filmrendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Makk Károly, Fábri Zoltán vagy Sándor Pál.

Még ugyanebben az évben mélyen belopta magát a közönség szívébe. A Várkonyi rendezte Egri csillagokban Bornemissza Gergő szerelmét, Cecey Évát alakította. Gárdonyi Géza regényének filmadaptációja minden idők egyik legnépszerűbb magyar mozija, az első igazi itthoni kasszasiker lett, amelyre összesen 18 millió jegyet vettek a nézők, Venczel Vera számára pedig Vicuska alakítása meghozta az országos ismertséget.

A magyar történelem egyik legjelentősebb csatáját bemutató alkotás után egy évvel a hazai filmgyártás egy másik ikonikus alkotásában, Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című filmjében Ágika szerepét formálta meg olyan színészlegendák mellett, mint Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán vagy Fónay Márta.

Az elkövetkező évek során színházi nagy szerepek sora várt rá: a Ványa bácsiban ő volt Szonya (alábbi képünkön, Latinovits Zoltánnal), a Mesél a bécsi erdőben Marianne és a Bernarda Alba házában Adele. Eljátszotta a Viszontlátásra, drága című Tersánszky-adaptáció főszerepét és Horvai István Platonovrendezésében Grekovát.

Az általa megformált karakterekből áradt a jóság és a tisztaság, játékából sugárzott a finom, törékeny nőiesség és a színészet iránti szenvedély. Ezen adottságainak köszönhetően a naiva szerepekben tündökölt, de emellett a lírai, tiszta női karaktereket is fantasztikusan keltette életre.

Annyi szépség és mélység lakozott a szemében, hogy az ember szinte elveszett a tekintetében, a fájdalom igazi kínként jelent meg az arcán, az öröm pedig egyfajta játékos mosoly jelenlétében elevenedett meg rajta.

A hetvenes években a színház mellett a televíziós szerepeiben is sokkal drámaibbá vált a játéka. Akkorra már a tévéfilmekben is hasonló női alakokat formált meg, például Móricz Pillangójában, a Mikszáth regényéből készült A fekete városban és az Ida regénye című Gárdonyi-feldolgozásban. A Pillangó női főszerepének megformálásáért elnyerte a monte-carlói Arany Nimfa-díjat.

Az ország egyik kedvence volt itt például Bujtor Istvánnal pózolnak 1970-ben a Tükör című lap címlapfotózásán.

Rendszeresen szinkronizált is, több mint félszáz filmben adta hangját külföldi színészeknek. Ilyen volt A három muskétás, avagy a királyné nyaklánca, A vágy titokzatos tárgya, a Fanny és Alexander és a Jane Eyre, emellett rádiójátékokban és mesejátékokban is gyakran hallhatta a közönség.

Pályája kezdete óta több mint nyolcvan tévéjátékban és sorozatban, illetve legalább 25 filmben tűnt fel, színházi bemutatóinak száma pedig elérte a kilencvenet. A kilencvenes években A Vígszínházban a Búcsúszimfónia,A kaukázusi krétakör, a Haarmann című darabokban formálhatott meg új alakokat, jellemeket, majd több évnyi kihagyás után újra játszott játékfilmekben is, többek között Szabó István Rokonok, Bacsó Péter De kik azok a Lumnitzer nővérek? vagy Dettre Gábor Tabló című alkotásában.

Az utóbbi években a Hegedűs a háztetőn, a Tévedések vígjátéka, A vágy villamosa, a Sógornők, a Fátyol nélkül, a Találkozás, a Hamlet és A félkegyelmű című darabban lépett színpadra, a Házi Színpadon pedig a Szepes Mária misztikus regényéből írt monodrámát, A vörös oroszlánt adta elő, amelyet a hetvenötödik születésnapja alkalmából a Vígszínház is műsorra tűzött.

Venczel Vera művészi munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. 1975-ben átvehette a Jászai Mari-díjat, 1977-ben a Varsányi Irén-emlékgyűrűt, a Játék a téren című hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díját, 1987-ben Kazinczy-díjjal tüntették ki.

2003-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, egy évvel később Ajtay Andor-emlékdíjat, 2005-ben pedig Páger-gyűrűt kapott. 2008-ban a közönség szavazatai alapján a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, ugyanabban az évben portréfilm is készült róla.

2010-ben érdemes művész, 2016-ban kiváló művész címmel köszönték meg helytállását, 2011-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal és Bilicsi-díjjal is kitüntették, illetve ismét átvehette a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. 2015 januárjában a színművészek közül elsőként neki ítélték a Szepes Mária-díjat. 2018-ban Prima Primissima díjas lett, 2019-ben életműdíjat vehetett át az 5. Magyar Filmhéten, tavaly pedig neki ítélték a Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat.

Kiemelkedő színészi adottságai, munka iránti elkötelezettsége és teherbírása ösztönös kedvességgel és szerénységgel párosult. Kollégáinak, barátainak és családtagjainak mindig nagy figyelmet szentelt, érdeklődve, a körülötte lévő emberekhez szeretetteljesen fordult.

Venczel Vera hetvenöt éves korában, hosszú betegség után, 2021. október 22-én hunyt el.