„Egyszerűsítés, egységesítés, átláthatóság – ez a hármas jelszava a kiszivárgott új kulturális törvénytervezetnek. Nemes célok, csak az a baj, hogy az egységesítésen kívül a másik két kritériumnak épp az ellenkezője valósulna meg a tervezet elfogadásával. Még több bürokrácia, még több kötelezettség hárulna a kulturális intézményekre, ezzel párhuzamosan pedig az olyan csúcsszervek, mint a Magyar Nemzeti Múzeum vagy a Petőfi Kulturális Ügynökség még nagyobb beleszólási lehetőséget kapnának” – írja a TELEX.

„A tervezet célja emellett az lenne, hogy a Covid, az infláció és a források elapadása miatt alaposan megtépázott kulturális terület állapotán javítson, amit a tervezet virágnyelven csak kihívásokkal teli időszakként említ” – teszik hozzá.

„A kultúra központosításának legkézzelfoghatóbb része az anyagban, hogy az állami és/vagy önkormányzati tulajdonban lévő intézményeknek és szervezeteknek egy felettük álló szervnél is lesz egy jóváhagyási körük. A múzeumoknak, kulturális intézményeknek vagy színházaknak eddig is le kellett adniuk a beszámolójukat és az üzleti tervüket a fenntartójuknak, de az új terv szerint azokra még meg kell érkeznie egy bólintásnak a

• a városi múzeumoknál a Nemzeti Múzeumtól;
• a városi könyvtáraknál az Országos Széchényi Könyvtártól;
• a városi színházaknál a Nemzeti Színháztól;
• a városi táncszervezeteknél a Nemzeti Táncszínháztól;
• a városi komolyzenei szervezetnél a Nemzeti Filmharmonikus Zenekartól;
• alkotóművész szervezetnél a Petőfi Kulturális Ügynökségtől.

Ezeknek a csúcsszervezeteknek a stratégiai és üzleti tervet, beszámolót és a fejlesztési feladatokat is le kell adniuk a fenti intézményeknek. Jelenlegi formájában ez a törvénytervezet ráadásul azt mondja ki, hogyha tegyük fel, a Nemzeti Színház javítana valamit az egyik városi színház tervében, azt az intézménynek el kell fogadnia. Már ha továbbra is állami forrásokhoz jutna, ami egy városi színház esetében elengedhetetlen a fennmaradáshoz” – írja a TELEX.