Telihay Péter rendező: „A két méteres távolságtartás egy metafora”
2020. május 13., szerda 07:00
A búvárok amennyi ideig lefelé merülnek, ugyanannyi időt kell felfelé is jönniük. Telihay Péter rendező úgy érzi, ez a járványügyi és az azt követő helyzetre is igaz. A Kultúra.hu kérdezte.
A kérdésre, milyen gondolatok foglalkoztatják, a rendező elmondta: “Jelenleg az, hova ültessem a paradicsomot. Ez csak félig vicc, mert tulajdonképpen a legtöbb gondolatom valóban akörül forog, hogy mit csináljak a kerttel, amivel sosem volt ennyi időm foglalkozni. Ha nem lenne pandémia, akkor itt állna árván, és üldözném az el nem végzett munkákat. Most viszont az tűnik fel, hogy relativizálódott az idő, mert látszólag több lett belőle, de valójában mégsem. Az, ami máshogyan volt rohanás március előtt, az hirtelen egy 500 négyzetméteres kertre korlátozódott. Mint egy futópálya. Ezúttal a kerti munkát üldözöm folyamatosan. Szerencsés vagyok, ez egy kellemes gond. Ahol lakom, amúgy is viszonylag izoláltan élek, így számomra a karantén nem jelent túl nagy váltást. A feladatok itt is számosak, tökéletesen elvagyok ebben a mikrokörnyezetben. Hál’ Istennek a számomra fontos emberek közel vannak. A gyerekemmel például nap mint nap találkozunk, biciklizünk, és olyan programokat bonyolítunk, amiket nem tudtunk volna, ha normális napi munkamenet lenne. Olyasmiket fedezünk fel együtt, amikre talán sosem lett volna alkalom” – árulta el Telihay Péter.
Arról is beszélt, sok munkája esett ki: “Sokaknak főleg anyagilag megrendítő ez a válság, nekem is. De a mi szakmánkban nemcsak arról van szó, hogy az ember pénzt keres. Olyan munkákra készülök, készültem, amelyek egy magamfajta számára mindig különleges feladatok”
Azt is kifejtette, mit gondol a világban a pandémia kapcsán zajló folyamatokról: “Olyan, hogy „a világ”, nekem nincs. Magyarország van, ezt be tudom fogni. Nem gondolom, hogy alapvető változások történnének. Túl sok önzést, egoizmust, korlátoltságot, gyávaságot és banalitást tapasztalok a tágabb környezetemben már most is, és azt gondolom, ez csak erősödni fog. A bizalmatlanság, a két méteres távolságtartás egy metafora. Tartok tőle, ez a valóságos és szimbolikus távolság az emberek között növekedni fog. Ezt látom a legnagyobb bajnak. A valódi nagy dolgokat mindig közösségek hozzák létre. Az összeadódó energiák az igazán termékenyek. Ezt a fajta energiaképességet fogjuk leginkább megsínyleni. Hosszú évekbe telik majd, amíg az embereket újra össze lehet terelni egy színházi estére. Sokat töröm a fejem én is a palánták ültetése közben, hogy ezt a keszonmunkát (amennyi ideig mennek a búvárok lefelé, ugyanannyi időt kell felfelé is jönniük) hogyan tudjuk elvégezni a közönséggel együtt. Komoly kihívás lesz újra egy fedett, zárt térbe terelni az embereket. Ezt nagy problémának látom. Ugyanakkor nagy lehetőségnek is” – szögezte le Telihay Péter.