“Két gyönyörű gyerek, ház az erdő szélén… Mi kellhet még? Az együtt létrehozott előadás is teljesült: nemrég Edith Eva Eger A döntés című írását állították színpadra, óriási sikerrel” – Tenki Réka és Csányi Sándor színészekkel Koronczay Lilla beszélgetett a Nők Lapjában. Lapszemle.
A felvetésre, miszerint a múltkor hiába keresték a Thália Színházban, azt mondták, már nem ő művészeti vezető, Csányi Sándor úgy reagált: “Ez nekem is feltűnt. Pár éve én is kerestem magam arrafelé, hát nem találtam. Valószínűleg azért, mert öt éve felmondtam. Éveken keresztül reggel nyolckor elindultam, és csak este tizenegy körül kerültem haza, a végén már csak a színház dolgairól szólt az életem. Márpedig a Thália nagyüzem, saját társulata van, három játéktere, plusz három fesztiválnak is helyet ad, valamint tévéjátékokat, rádiójátékokat vesznek fel benne. Rengeteg a probléma, és csak arra várnak, hogy valaki foglalkozzon velük. Talán azt hibáztam el, hogy nem delegáltam a feladatokat, de úgy voltam vele, hogy akkor mennek jól a dolgok, ha én csinálom. Miután felmondtam, ezt a ,,nem adom át másnak a feladatokat” hozzáállást sikerült kimaxolni. Írtam egy saját darabot, megrendeztem magamnak. Alapítottam egy saját produkciós céget, ahol mi magunk foglalkozunk a helyszínbérléssel, a szerződésekkel, a marketinggel, az ügyfélszolgálattal, mindennel. Aztán bejött a vírus, és reggeltől estig otthon voltam. Nem akadt semmi dolgom. Az első fél év azzal telt el, hogy próbáltam lelassulni, kényszerítettem magam, hogy ne pörögjek folyton, csak üljek kint a kertben, és ne csináljak semmit. Iszonyú nehezen ment, annyira beleszoktam a rohangálásba, de muszáj volt. Most sokkal több szabadidőm van.”
Közös előadásukról, A döntésről, ami a MOM Kulturális Központban látható, Tenki Réka mesélt: “Nagyon féltem tőle, mi lesz, ha nem tudjuk megtölteni azt az óriási termet. Amikor Sanyi elárulta, hogy azt fogja kibérelni, minden erőmmel megpróbáltam lebeszélni. Én csupán egy stúdiószínpadra gondoltam, mert miért jönne be ennyi ember egy ilyen súlyos témára? A holokausztról szól.”
“Valójában filmet szerettünk volna forgatni együtt, jó olyan partnerrel játszani, akivel minden olajozottan működik. Egyelőre azonban egy közös színházi elő adás jött össze. (A napokban azonban nyilvánossá vált, hogy Csányi Sándor nyert támogatást filmtervére, az alkotásban Tenki Réka is szerepelni fog. A szerk.) Megnéztem egy dokumentum filmet Edith Eva Egerről, és utána elolvastam A döntés című könyvét. Annyira megrázott, hogy úgy éreztem, ezzel a történettel kezdeni kellene valamit. A magyar származású amerikai pszichiáter azt meséli el benne, hogyan élte túl 16 évesen az auschwitzi haláltábort. Számomra az előadás végén elhangzó mondatok a legfontosabbak, amikor Eva ötvenvalahány évesen visszalátogat az egykori lágerbe. Ott fogalmazza meg azt, ami nekem is nap mint nap feladatom, hogy úgy kell elfogadni magunkat, ahogy vagyunk. Embernek, tökéletlennek. Meg kell bocsátanunk a hibáinkat, a bűneinket, és meg kell szeretnünk a sérüléseinket ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Nehéz manapság jól megszólalni, mert bármit mondasz, azonnal kiforgatják. De ha fejben szabad vagy, ha hiszel magadban, mindegy, ki mit mond, és mi történik körülötted. Nekem nagy szükségem volt erre az üzenetre, és szeretném, ha Edith gondolatai sokakhoz eljutnának. Például hogy másképp keljünk fel reggel, és másképp viselkedjünk egymással.”
Arról szólva, mi számára a könyv legfőbb üzenete, Csányi Sándor elárulta: “Az, hogy dönthetsz úgy, kétségbeesel, és dönthetsz úgy, hogy boldog leszel. Feldmár Andrásnak van egy jó gondolata: állandóan szorongunk, hogy mi lesz a gyerekeinkkel, és attól félünk, ha abbahagynánk a szorongást, azonnal valami tragédia történne velük. Azt ajánlja, próbáljuk ki a szorongás helyett a hálát. Hogy esténként ne azon görcsöljünk, mi fog a gyerekkel történni, hanem adjunk hálát azért, hogy aznap nem történt semmi baj. Pont ugyanannyira véded meg a gyerekedet a szorongással, mint a hálával. Semennyire. De legalább az utóbbitól jól érzed magad. (…) A színházban (…) a nézők vegytisztán élhetik át az érzelmeket. Az első szerelem örömét, a gyász fájdalmát, a szülő elvesztését. Ebben az előadásban a tragédia és a humor együtt jelenik meg, és ez maga a katarzis.”
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.