Az emberek éheznek egymás társaságára, a kultúrára. Hogyan adhatja meg ezeket most egy színész, egy társulat online? Milyen élmény kamerák elé vinni a színházat? Tenki Rékával, az Örkény Színház művészével beszélgetett a Kortársonline.

A teljes interjú itt olvasható.

Az elmúlt két csonka évadról szólva, Tenki Réka úgy fogalmazott: „Három dolog jut hirtelen eszembe. Az első, hogy nincs szabadság. Nagyon hiányzik a munkám, és hiányoznak a barátaim is. (…) A második gondolatom, hogy megismered újra, akivel együtt élsz. Szerintem ez sokaknak nagy feladat volt most, mert arra vagyunk szocializálva, hogy mindenkinek van egy külön élete, munkahelye, és persze ott van a közös élet is. Viszont a napi gondokat nem mindig lehet ráterhelni a másikra. Amikor hosszabb ideje együtt éltek, és a nap minden órájában együtt vagytok, amikor mindenkire rátelepszik a kétségbeesés – akkor megint újra megismerheted azt, akivel együtt élsz: hogy viszonyul a problémákhoz, a napi feladatokhoz, hogyan lehet azokat vele itthon megosztani, mire fordítunk időt, hogyan töltjük fel a másikat, ha látjuk, hogy most épp rossz napja van. És ezért a harmadik, ami eszembe jut, az, hogy ajándék az idő, amit kaptunk, főleg nekünk, színészeknek, akik kiszámíthatatlan időbeosztásban dolgozunk. (…) Sok történetet ismertem meg a karanténban, és ezekből rakódik össze majd egy következő előadás” – tette hozzá a színésznő.

A kérdésre, kihat-e az alakításaira, hogy streamre készül egy előadás, kifejtette: „Háromszor annyi energiát fektetek be egy ilyen előadásba, és lehet, hogy otthon a képernyők előtt már elérték azt az állapotot, ahová szerettem volna irányítani őket, de ezt én nem érzékelem. Nem a tapsról beszélek, hanem az előadás közbeni kapcsolódásról, ami nekem nagyon fontos.

Tenki Réka arról is beszélt, hogyan készül egy szerepre, van-e technikája: „Van, teljesen kimosni a fejem, hgy úgy próbáljak ránézni egy feladatra, mint egy gyerek, akit akkor, abban a pillanatban érnek hatások. Például most a Szecsuáni jó embert próbáljuk az Örkényben. Fontos, hogy ne arra koncentráljak, hogy Eszenyi Enikő vagy Tóth Ildikó milyen fantasztikusan játszották ezt korábban, hanem tiszta lappal tudjam elsajátítani a szöveget, hogy az ugyanígy hasson rám.”

„Próbálom mindenhogy felkészíteni magam: az edzés arra is jó, hogy olyan állóképességet kapjak, ami a forgatásra kell, például ahhoz, amikor váltakoznak az éjszakai és a nappali forgatások. Vannak olyan időszakok, amikor nappal forgatok, este játszom egy előadásban, és még próbálok anya is lenni. Ezekhez tiszta tudat és fizikális erőnlét kell. De minden egyes munka ugyanolyan erőbedobást, szorgalmat és alázatot igényel. Épp valamelyik nap olvastam, hogy Pelé, a focista azt írta: az a profizmus, hogy hogyan viselkedsz egy vesztes mérkőzést követő meccsen. Ez mindenben így van – ha megbuksz egy darabban, akkor az ne azt hozza ki belőled, hogy itatod az egereket, hanem hogy még többet dolgozol. (…) Minden egyes munkával újra és újra meg kell szenvedni, ezt nem lehet megkerülni” – szögezte le a színésznő.

A teljes interjú itt olvasható.