„Térden állva nem lehet élni” – Így emlékezett Tarr Béla Jancsó Miklósra
2021. szeptember 29., szerda 08:36
„Te voltál az, aki nem fogadta el azt az értékrendet, ami a filmet a létező világ kiszolgálójának tekinti. Nem fogadtál el semmilyen formát, iskolát vagy stílust, mert te magad voltál a forma, a stílus, és maga az iskola. Szembeszálltál a mindenkori értetlenséggel, dacoltál gúnnyal, megvetéssel, fanyar mosollyal a szájad szélén végezted a dolgodat. Erőt és erkölcsöt adtál nekünk. Felszabadítottad magát a filmet” – Tarr Béla Jancsó Miklóshoz szóló nekrológját olvasta fel a FREESZEMLE – Budapesti Őszi Fesztivál hétfő esti megnyitóján.
A teljes beszéd a fenti videóban tekinthető meg.
„Miklós nélküled ma más lenne a világ, más képeket látnánk, másként viszonyulnánk a filmhez és a körülöttünk élő világhoz. Te voltál az, aki nem fogadta el azt az értékrendet, ami a filmet a létező világ kiszolgálójának tekinti. Nem fogadtál el semmilyen formát, iskolát vagy stílust, mert te magad voltál a forma, a stílus, és maga az iskola. Szembeszálltál a mindenkori értetlenséggel, dacoltál gúnnyal, megvetéssel, fanyar mosollyal a szájad szélén végezted a dolgodat. Erőt és erkölcsöt adtál nekünk. Felszabadítottad magát a filmet.
(…)
A gyarló és közönséges helyzeteket mindig valami örökhöz való mércéhez mérted. Hőseidnek már-már mitologikus jelentőséget tudtál adni. Felhívtad a figyelmet arra, hogy a film az nem egy forgatókönyv alapján létrejövő képregény, hanem a kép, a hang, a ritmus a zene, a mozgás, az emberi tekintetek összessége és mint ilyen képes hivatkozássá válni.
Minden képkockád szembenáll azzal az üzleti vagy politikai érdekek által prostituált filmkészítéssel, ami korunkat jellemezte és jellemzi. Elhitetted velünk, hogy erősek és szabadok vagyunk.
Minden beállításod, kamerád szárnyalása a szabadság igenléséről szól szabadon és méltóságteljesen. (…) Elérted a legnagyobbat, azt, hogy másként jöjjünk ki a moziból, mint ahogy oda bementünk.
Autonómokká váltunk magunk is, többek lettünk, ha mással nem, hát azzal az illúzióval, hogy szabaddá válhatunk. A szabadság illúziója az első lépés a valódi szabadság felé – szembenézni és leszámolni azzal a szánalmas szervilizmussal, mely országunkat és a magyar filmeseket mind a mai napig jellemzi.
Minden megnyilvánulásoddal erre hívtad fel a figyelmet világossá téve, hogy térden állva nem lehet élni és soha nem lehet szabad és valódi filmet csinálni. Az alkotó személyisége ugyanis mindig ott lesz a vásznon, a filmek mindig olyanok, mint az alkotó.
Mindezt világosan láthattuk a te műveidben. A nagy filmrendező arról ismerszik meg, hogy kiveszünk egy kockát bármelyik filmjéből, felismerjük azonnal, hogy ez az ő munkája, csak őrá jellemző, összetéveszthetetlen, mert ez az ő stílusa és az ő filmnyelve. Ezt csak nagyon kevesen tudják a világon, ha tudják még egyáltalán. Ez teszi különleges értékűvé a te műveid. A te életműved ilyen. Kivételes értékű, nagyszabású és univerzális hatású. Mindannyian köszönettel tartozunk mindenért. Hiányozni fogsz nekünk. Nyugodj békében” – fogalmazott Tarr Béla.
Színház Online