A Szentivánéji Álmodók év elején debütált a Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. Márciusban a Fővárosi Nagycirkuszban is láthatták a nézők, nemrég pedig a Sziget Fesztiválon mutatkozott be hatalmas sikerrel a Baross Imre Artistaképző Intézet diákjainak előadásában. Kovács Gábor Dénessel, a cirkusz musical rendezőjével és a BIAK igazgatójával beszélgettünk az önálló cirkuszművészeti előadásról, egy hosszú és komplex próbafolyamatról, a Szigetes élményekről, hitvallásról, de szóba került Shakespeare is.

-Két különleges, egyenként is 100%-os energiát követelő műfaj, a cirkuszművészet és a musical olvad egybe a Szentivánéji álmodók című összművészeti előadásban. Milyen célok mozgattak, amikor az kreatív csapattal, a BIAK diákjaival és a koreográfus kollégáiddal belevágtok az alkotói folyamatba?

Oktatási intézményként, sőt az egyetlen hazai professzionális artistaképzőként a mi célunk, hogy egy olyan komplex intézményt működtessünk, amely mindenekelőtt nemzetközi színvonalú artistákat képez. Ugyanakkor a képzés ötvöződik a többi előadóművészeti ággal, legfőképp a színművészettel és a táncművészettel, hiszen a mai kor már ezt kívánja meg. Van egy tagintézményünk, az oktOpus Multimédia Intézet, ahol kreatív szakmákat tanítunk; hangosítókat, világosítókat, vizuális szakembereket képzünk, és ezért olyan produkciókban gondolkodunk, ami kettős céllal készül, amelyben megvalósulhat egy komplex próbafolyamat, és munka a különböző művészeti ágak növendékei, tanárai között. Hitvallásunk, hogy a legjobb reklám az, hogyha sikeres előadásokat csinálunk. Ugyanis akkor jelentkezik valaki artistának, ha az intézmény presztízse is kiemelkedő, és az előadásaival képes megtölteni egy 200 vagy akár egy 1200 férőhelyes színházat, cirkuszt. Azt is célként tűztük ki, hogy a diákjaink folyamatosan minőségi előadói lehetőségeket kapjanak. Ezért is döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy önálló cirkuszművészeti előadást, és teremtünk egy műfajt, a cirkusz musicalt, hiszen az artistaművészet kiindulópontja a zene, és a zene dramaturgiája.

– William Shakespeare klasszikus színpadi művéből évekkel ezelőtt készült musical, a Szentivánéji álom azonban most először elevenedik meg cirkuszi légkörben.

Szerzőtársammal, az Artisjus-díjas és kiváló muzsikus, Romhányi Áronnal írtunk egy musicalt, egy olyan musicalt, amiben az artistaművészet méltóképpen megjelenhet. Úgy gondoltam érdemes egy klasszikus mítoszhoz nyúlni, amit a nézők is ismernek, és pontosan tudják, hogy mi és miért történik. A Szentivánéji álom a világirodalom egyik legszebb mítosza, és hogyha az ember egy picit belepillant, akkor rájön arra, hogy a mű „üvölt” a cirkuszművészetért.

-Varázsvilág. Akárcsak a cirkusz…

Az álom és az ébrenlét határmezsgyéje, az erdők sejtelmessége mind hasonló varázsvilág, mint amilyen a cirkuszé, úgyhogy innen is jött az ötlet. Nagyon izgalmas próbafolyamat áll mögöttünk az artista növendékekkel, amit megelőzött egy három hónapos munka a zenei, illetve a szöveganyaggal. Év elején a Nemzetközi Cirkuszfesztiválon nagy sikert aratott az előadás előbemutatója, márciusban pedig már a teljes darabot tűztük műsorra a Fővárosi Nagycirkuszban.

– Azóta is kalandos az utatok, nyáron sem pihentetek, hiszen a produkció rövidített verziójával Szarvason jártatok, sőt meghívást kaptatok a Sziget Fesztiválra is.

Így van. A Sziget Fesztiválon 6 nap alatt 6 előadást játszottunk, több mint 4000 ember látta a Szentivánéji álmodókat. Megható és hihetetlen jó élmény volt a diákoknak a folyamatos teltház és ováció. A harmadik-negyedik napon már éreztük, hogy kialakult egy fix táborunk is, hiszen a reakciók már a trükkök előtt érkeztek. Nagy szakmai sikerként éltük meg.

-A Sziget Fesztiválon a darab keresztmetszetét adtátok elő.

Olyan darabot írtunk, aminek a szerkezete folyamatosan változtatható, és változtatjuk is. Létezik a 100 perces, fedett cirkuszra írt darab, egy hasonló hosszúságú szabadtéri verzió, mellyel a Szarvasi Vízi Színházban jártunk a nyáron, és most megszületett a 35 perces előadás a Szigetre, ami egyébként napról napra a helyszínen is alakult. Évtizedek óta dolgozom a színházi világban, a hitvallásom pedig sosem változott; fontosnak tartom, hogy egy előadáson akár nézőként, akár készítőként úgy érezd, hogy komoly téttel bír a produkció, s az előadók mindent megtesznek a lehető legmagasabb esztétikai színvonalért. Azt gondolom, hogy mindez a cirkuszban a mai napig megvan. Ellenkező esetben egy hiba, a koncentráció hiánya akár végzetes is lehet. A koreográfusokkal, Csonka Rolanddal, Marsi Laurával, Uray Péterrel együtt nap mint nap újabb célokat tűzünk ki, hogy a diákok 100%-os produkcióval állhassanak színpadra.

– Mennyire volt feszes a hét? Pedagógusként és igazgatóként óriási felelősséged volt az előadás lebonyolítása és a próbák mellett abban is, hogy a fesztiválon a diákok fejben és testben is minden nap tökéletes formában legyenek.

Hogyne, és ez is volt az egyik cél. Azért is vállaltuk ezt a megtisztelő felkérést a Sziget Fesztiváltól, hogy egyetlen magyar cirkuszi társulatként a nemzetközileg ismert társulatok és felnőtt artisták mellett megméretetthessük magunkat, bízva a sikerben. Emellett szintén célként tűztük ki, hogy a diákjaink megtapasztalják a sorozatterhelést, és belekóstoljanak, milyen életmódot követel meg az előadó-művészeti életforma, a feszes koncentráció, és hogy egy fesztiválközegben délután fél 3-ra készen álljanak az előadásra. A Sziget Fesztivál hódító hadjárata hatalmas megtiszteltetés számunkra; dacára a fáradtságnak, a pornak, a melegnek, az egyéb programoknak, fél háromkor mi minden nap megtöltöttük a nagy cirkuszi sátrat a Cirque du Sziget területén.

– Hogy látod, nyitottak itthon a nézők az újdonságokra? A Szentivánéji álmodókat követően is összművészeti előadások megalkotása a célotok?

Az előadás kamaraváltozatát, a nagyszínpadi és a szabadtéri verzióját pontosan azért is alkottuk meg, hogy utaztatható legyen a produkció, miközben a műsorrendi elképzelésünket is ’kiszolgálja’. A Szentivánéji álmodókkal a fővárosban, országszerte, de akár külföldön is színpadra tudunk lépni. Ugyanakkor hamarosan indulnak a következő bemutatónk előkészületei, hiszen a BIAK nemcsak egy oktatási, hanem előadóművészeti intézmény is. Nagyon bízom abban, hogy minél több helyen bemutatkozhatunk, és a nézők megismerkedhetnek ezzel az új műfajjal, mert roppant izgalmas a cirkuszmusical.

Szerző: Vass Kata