Térey János Budapest díszpolgára lett. A tavaly nyáron elhunyt író helyett a díszpolgárságot özvegye, Harmath Artemisz vette át.
Kerpel-Fronius Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese a Facebook-oldalán emlékezett meg róla, ahol többek közt azt írta: „Még sokáig kellett volna írnia a városról, az épületeiről és a benne lakó emberekről. Nagyon nagy szüksége lenne rá ennek az országnak, az autonóm személyiségére és szekértáboroktól független gondolkodására.”
„Olyan jó lenne leírni azt a mondatot, hogy “Térey János tegnap átvette a Budapest díszpolgára kitüntető címet.” Jó lett volna az átadás alkalmával ismét személyesen találkozni, beszélgetni kicsit a világ dolgairól” – írta Kerpel-Fronius Gábor, Budapest főpolgármester-helyettese Facebook oldalán, miután Térey János posztumusz Budapest díszpolgára lett.
A politikus saját emlékei mellett a bejegyzésében azt emelte ki, hogy Térey könyveinek fontos szereplője Budapest, valamint a város lakói is:
„Ahogy az Átkelés Budapesten kötetének bevezetőjében írja: “[…] huszonöt éve figyelem a várost, néhány olyan szögletét is, amelyre ritkán vetül a bédekkerírók pillantása.” Huszonöt éve figyeli a várost azzal a szemmel, amelyre alapvetően jellemző a kifinomult érzékenység a részletek iránt. Amelyet tovább élesít, hogy mint posztumusz emlékiratából megtudhattuk, ha nem író, akkor legszívesebben építészmérnök lett volna. Nézőpontját meghatározza a vidéki – jelesül a debreceni – származás, az, hogy nem belenő a városba, hanem élete határán megérkezik bele, és mély érdeklődéssel veszi birtokba, azaz ismeri meg, és írja meg újra és újra, furcsálkodó iróniával, rácsodálkozó távolságtartással, jellegzetes téreys szarkazmussal, de mindig és visszatérően: kétségbevonhatatlan szeretettel.”
A posztot a főpolgármester-helyettes így zárta:
„Térey Jánosnak nem posztumusz kellene kapnia ezt az elismerést, mint ahogy legújabb köteteinek sem posztumusz, részben befejezetlenül kellett volna megjelenniük. Még sokáig kellett volna írnia a városról, az épületeiről és a benne lakó emberekről. Nagyon nagy szüksége lenne rá ennek az országnak, az autonóm személyiségére és szekértáboroktól független gondolkodására.