A színházi látványra gondolhatunk és gyakran gondolunk is úgy, mint a szöveges-dramatikus cselekményt kiegészítő, azt megerősítő környezeti világra: a díszlet- és jelmeztervező a színházi rendezővel szorosan együttműködve, az ő iránymutatásának megfelelően olyan látványvilágot alkot, mely a cselekmény kontextusát leginkább támogatja.
Létezik azonban a színházi látványtervezésnek egy olyan megközelítése, amikor az előadásban a vizuális elemek önálló életre kelnek, és nem kiszolgálják, hanem megteremtik, sajátos kifejező eszközeikkel, képi jelrendszerükkel önmaguk inspirálják, szerkesztik az időben, térben és mozgásban lezajló színpadi események sorát. Az ilyen megközelítéssel készített előadások a látványszínház vagy (az ezzel azonos jelentéssel bíró) vizuális színház műfajába tartoznak.
A vizuális színházban a kosztümök, tulajdonképpen test-maszkok kilépnek az alkalmazott képzőművészet kereteiből, és a saját autonóm vizuális kifejezőeszközeikkel közölnek nonverbális tartalmakat, például markánsan jelölnek érzelmi állapotokat vagy akár társadalmi jelenségeket.
Jellemző lehet az is, hogy öltözékként a viselő mozdulataival, gesztusaival összhangban születhet meg a vizuális tartalom, vagy bizonyos jelmezek kevésbé öltözékek, mint inkább életre kelthető lények, mozgatható installációk, melyek animátort igényelnek.
A TESTMASZKOK című kiállításon három olyan alkotó munkáit szeretnék bemutatni, akik ezen színházi formanyelv képviselői, és akik számára a jelmez vizuális nyelven „beszélő” animálható burok, mozgatható-változtatható lágy szobor.
Az így létrejött képzőművészeti alkotások jellegzetessége az, hogy színházi élményszerzésre teremtették őket: akkor teljesednek ki, amikor a színházi jelenlét mágikus pillanataiban átlényegülnek és átlényegítenek.
Paradox módon most mégis egy kiállítás keretében szeretnék bemutatni őket, melyen mindhárom alkotó munkái egymásra reflektálva, egymáshoz kapcsolódóan jelennek meg egy-egy monumentális életképben, tér-installációban.
Az ilyen kortárs színházi jelmez tökéletes eszköz a megváltozott vizuális befogadási szokásokkal rendelkező látogatók figyelmének megragadására, hiszen nemcsak látványos, hanem segítségével olyan összefüggések nyithatóak fel, melyek nem csupán az adott korszak színházi forma kánonját (pl. színészi test és jelmez viszonya, jelmez szerepe a színrevitelben), de tágabb értelemben a mindennapi divat kultúráját, hétköznapi divat és színházi divat kapcsolatának reprezentációs módozatait is érinthetik.
Belépéskor a látogató egy nagy nyüzsgő életképben találja magát, majd a kisebb terekbe lépve, állóképekbe kimerevítve találkozik a három művész tematikus csoportokba rendezett jelmezeivel: arcnélküli vagy teljesen stilizált, egymással viszonyba helyezett erős mozdulatokba “merevedett” babákon kiállítva.
Minden jelmezhez egységes arculat szerint írásos és képi anyag tartozik majd, ami kellő mennyiségű háttérinformációt ad a kiállított munkák értelmezéséhez és az összefüggések továbbgondolásához. Minden kiállított jelmezről élő szereplőn bemutatva egységes fotósorozat készül, ezek a babán kiállított jelmez közelében lesznek installálva. Monitoron, különböző digitális hordozókon rövid ízelítők elevenítik fel a ruhák színpadi kontextusban betöltött szerepét, mindehhez különböző interaktív megoldásokat, technikákat alkalmaznánk.
A három különböző művész által kiállított jelmezek meghatározott tematikák szerint egymással kapcsolatba kerülnének az alábbi csoportosítási témák szerint:
önvilágító jelmez
nőiséget kifejező kosztüm
transzparencia
geometria – forma
matéria
fekete-fehér jelmez
színek / formák kombinációja
több alakos jelmez
animált tárgy
érzelmeket kifejező jelmez
fogalmak, archetípusok megjelenítése
jelmez és mozgókép kombinációja
metamorfózis lehetőségét magában hordozó jelmez
emberi testi működéssel (pl. betegséggel) kapcsolatos jelmezek
Bérczi Zsófia, Nagy Fruzsina és Szűcs Edit a színházi jelmezek emancipálódásának folyamatában három különböző megközelítést és megvalósítási utat jár be. Ami közös bennük, hogy rendkívüli és egyedülálló alkotói horizontjaik, folyamatosan újra és újra értelmeződő szakmai ars poeticáik, és a hagyományos nézőpontokra folyamatosan rákérdező határátlépéseik miatt egyaránt meghatározó és megkerülhetetlen vizuális alkotói jelen korunk színházművészetének.
A kiállítókról:
Bérczi Zsófia
Látványtervező, vizuális színházi alkotó, fotóművész
A Budapesti Műszaki Egyetemen építészként kezdte felsőfokú tanulmányait, ezzel párhuzamosan az Arvisura színházi műhely és más mozgásszínházi workshopok résztvevője volt. Vizuális kommunikáció tervezőként, fotó szak-irányon 2003-ban végzett a Magyar Ipar-művészeti Egyetemen, diplomamunká-jaként a Tarot 22+2 Nagy Arkánumát fotózta meg, melyek jelmezeit ő készítette. Vendéghallgatóként egy-egy szemesztert tölthetett 2002-ben a Glasgow School of Art fotó szakán illetve MOME-DLA tanulmányainak keretében 2013-ban a jeruzsálemi School of Visual Theater-ben.
2004-től fő alkotói területe a képi-asszociatív dramaturgiával építkező vizuális színház, darabjait az általa alapított és vezetett Élőkép Színház égisze alatt tervezi és rendezi, folyamatosan jelen van a hazai és a nemzetközi színtéren.
Jellemző rá, hogy bábszerű, archetípusos tartalmak kibontására alkalmas formákat – jelmezeket, burkokat, idomokat, installációkat – kreál és animál, ezekkel hoz létre az őket körülvevő térben-díszletben megrendezett, élőben mozgó-változó képeket, vagyis – az ő értelmezésében – élőképeket. Vízióit a legkülönbözőbb előadó- és képzőművészeti formákban, ezek ötvözeteiben kelti életre, mindig törekszik az interdiszciplinaritásra.
Az ő koncepció- és látványtervei alapján épült meg Pécsett az Angster emlékmű (2015).
Fontosabb díjak:
2017- Ezüstérem a látványtervezők nemzetközi kiállításának feltörekvő szekciójában összevont látványtervezés kategóriában (WSD2017 – Tajpej)
2003- MAOE diplomadíj
2002- Leica fotópályázat nyertese
http://livingpicture.org/
Nagy Fruzsina
Jelmeztervező és vizuális színházi rendező
Londonban kezdte tanulmányait, majd a Magyar Iparművészeti Egyetem textiltervező Mester szakán diplomázott 1998-ban, 2014-ben pedig doktori fokozatot szerzett a Magyar Színház és Filmművészeti Egyetemen.
Az emberi test és a világ viszonya minden aspektusából érdekli, legyen az jelmez, maszk, smink, divat vagy látvány.
Alternatív színházaknál kezdte pályafutását, de kőszínházakban is sokat dolgozott, jelenleg főként Budapesten és európai színházakban (Bécs, Graz, Hamburg, Luzern, Zürich, Köln, stb.) alkot. Tanított már a Magyar Színház és Filmművészeti Egyetemen és jelenleg pedig óraadó tanár a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező szakán, a MOME textil szakán, valamint a Metropolitan Egyetemen.
2002-ben a Trafóban rendezett egy divatszínházi előadást (Divatcirkusz), amit sikeres széria követett (Álmok a szekrényből, Recycled és PestiEsti). 2016-ban Halas Dóra karnaggyal megalkották a catwalk concert műfaját, ami a színházi élményt ötvözi a kóruskoncertek és az extrém divatbemutatók világával. A catwalk concertekben tehát éneklő modellek mutatják be a jelmezeit: Tabu kollekció (2016), Az Ügy (2018), Kis Szellem (Luzern 2019).
Fontosabb díjak:
2019 – Legjobb kiállítás díja a Prágai Quadriennálén az országok és régiók szekcióban
2018 – Fődíj és kiemelt díj a kínai iSTAN nemzetközi szakmai versenyen
2017 – MALÁT közönségdíj
2016 – MALÁT “Az év jelmeztervezője” szakmai díj
2008, 2009, 2017 és 2019 – Színikritikusok díja az évad legjobb jelmeztervezőjének
2009, 2012 és 2018 – POSZT legjobb jelmez díja
www.nagyfruzsina.com
Szűcs Edit – Jelmez-Öltözéktervező
Jelmeztervezőként a független színházi szférában, a klasszikus kőszínházban, és a film területén egyaránt alkot. Jelmeztervezője volt az Oscar díjas Saul fia című filmalkotásnak. Ezzel párhuzamosan rendszeresen vesz részt önálló és csoportos kiállításokon. Számos egyedi „Kosztüm-Fikció” színházi előadást hívott életre a Természetes Vészek Kollektíva keretein belül, amelynek 2000 óta tagja. Több jelmez központú előadásat csinált már a Trafóban és a Mu Színházban olyan alkotók és rendezők mellett mint Árvai György, Keszég László, Hudi László valamint Szabó Réka. Az emberi test számára épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A jelmez, mint egy legfelső bőrréteg, egy test-maszk, amely befolyásolja viszonyunkat a külvilággal.
A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kíván teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán (MOME) ruhatervező, kézi szövő szakon tanult. Elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézetét.
1996-ban, elnyerte az Akademie Schloss Solitude Művészeti ösztöndíját, majd a MOME Doktori Iskolájában tanult. A Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképzőjén művész tanár, később a MOME adjunktusa.
Fontosabb díjak:
2021- Dán filmakadémia „Robert award” díj legjobb jelmez kategóriában
2017- Az év jelmeztervezője (Országos szakmai díj); Legjobb látvány (Vidéki Színházak Fesztiválja)
2010- Az év jelmeztervezője (Országos szakmai díj); Vágó Nelli emlékdíj
2007- Filmfesztivál (Országos évi szemle) Legjobb látvány /jelmez/ díj
2001- Elliot Norton Award For Best Design, USA, Boston
1999- Országos Szinházi Fesztivál- Legjobb jelmeztervezői díj
A T e s t m a s z k o k című kiállítás megnyitójára, a Kiscelli Múzeumban kerül sor 2022. május 2-án hétfőn 16.00 órakor.