“Sosem fog működni a társadalom sokszínűsége a közönségben, ha ez nem jelenik meg a színpadon is” – véli Tiago Rodrigues. Az Avignoni Fesztivál új igazgatója az alkotói felelősségről is beszélt a Népszavának adott interjújában.
A kérdésre, milyen ígéretet tett magának gyerekként, Tiago Rodrigues elmondta: “Lenyűgözött, ahogyan ez a láthatatlan dolog, a történet – ami nem más, mint egy egyszerű felvetés, hogy képzeljünk el valamit, ami most nincs, de ami megtörténhetett volna, megtörtént egyszer, vagy egy nap majd megtörténhet – mennyire át tudja alakítani az életünket. De ígéretet nem tettem magamnak, vagy talán anélkül tettem, hogy tudatában lettem volna. Csak hiszek a történetmesélés erejében. És ez az, amit már nagyon fiatal korom óta próbálok megőrizni, védeni, soha fel nem adni. Az intuíciót, hogy a történetek változást hozhatnak.”
Azt mondja, hogy minden színház valaminek a prológusa, ami meg fog történni. A felvetésre, ez a klasszikusokra is vonatkozik-e, kifejtette: “Persze! Ilyen például Milo Rau a fesztiválon bemutatott előadása, az Antigoné az Amazonban. Mert vegyük például az Antigonét, amit nagyjából 2500 évvel ezelőtt írtak. A közönség mindig mást, mindig a saját korát fogja meghallani Antigoné és Kreón szavaiban, és azáltal, hogy Szophoklész szavaiban megláthatja a saját világát, máris a cselekvés előszobájában találja magát. Az utca, a politika, az intim életek előszobájában. Mert valahol mindig azt reméljük nézőként, de szerintem művészként is, hogy egy előadás majd átformál bennünket, és az előadás végén mások leszünk, mint amikor az az előadás elkezdődött. És ezt az átalakulást tekintem én egyfajta prológnak. Mintha a színház az élet előszava lenne. Mert engem a színházi előadásokban leginkább az érdekel, ami a taps után történik.”
Tiago Rodrigues szerint az Avignoni Fesztivál nagyon jó párbeszédet folytat Avignon egész kulturális ökoszisztémájával, különösen az OFF Fesztivállal: “Én személy szerint kifejezetten figyelek azokra a műsorokra, amelyek nem a mi programunk részei, mert nagyon fontosnak tartom azt a sokszínűséget, és gazdagságot, ami általuk érkezik a városba”.
Az interjúban idézte a fesztivál alapítóját, Jean Vilar-t is aki szerint az előadások nem csak azért vannak, hogy a közönség kedvében járjanak, hanem azért is, hogy kihívást jelentsenek neki, és vitára sarkallják: “Mi más lenne a lényeg, mint hogy harc nélkül vitázhatunk, és együtt fedezhetjük fel a különbözőségeinket egy közös, demokratikus élményen keresztül, ami a színház?” – veti fel Tiago Rodrigues.