A Katona József Színház társulata két előadást próbált párhuzamosan: Székely Krisztaa Poppea megkoronázását rendezte a nagyszínpadon, míg a Kamrában Zsámbéki Gábor A császár című darabot mutatta be. Tihanyi Ildi és Szakács Györgyi jelmeztervezőket kérdezte a Deszkavízió.
A teljes interjú ITT olvasható.
Elsőként arról meséltek, hogy egy előadásnál mikor kapcsolódnak be a munkafolyamatba, és hogyan fognak munkához: “Nekünk, a jelmeztervezőknek és természetesen a díszlettervezőnek adja oda először a darabot a rendező. A színház egy alkotóközösség, és bármennyire is önálló művészek vagyunk, egymás nélkül nem létezik a teljesítményünk. Ha nem ebben a színházban, nem ezekkel az emberekkel dolgoztam volna ennyi ideig, egészen máshogy teljesítettem volna a szakmámban” – mesélte Szakács Györgyi.
Tihanyi Ildi arról számolt be, jelenleg Székely Krisztával dolgozik, de a közös alkotásban benne van a díszlettervező, Balázs Juli és a dramaturg, Szabó-Székely Ármin is. “Már az elején átbeszéljük, milyen legyen a darab világa, hová akarjuk elhelyezni, mit szeretnénk kihangsúlyozni a történetből. (…) folyamatosan alakul az elképzelés és a koncepció, hogy egységben legyen a szöveg, a jelmezek és a látvány, és egymásra feleletet adjanak” – árulta el Tihanyi Ildi, aki elmondta, miként indult a közös gondolkodás.
“Azt tudtuk, hogy egy katonai diktatórikus közeget szeretnénk megjeleníteni, hiszen Néró császárról van szó, ami önmagában már adja ezt a fajta ábrázolásmódot. Aztán szembesültünk azzal a helyzettel, hogy mindezt költségvetés nélkül kell megvalósítanunk. (“Az anyagi bizonytalanság miatt januárban úgy indultunk neki a februári és márciusi bemutatóink (Az átnevelhetetlen, A császár, Poppea megkoronázása) próbafolyamatának, hogy nem tudtuk, idén milyen forrásokból fogunk gazdálkodni” – közölte március 4-én a Katona. A szerk.) Balázs Julival eleinte kissé kétségbeesve kezdtünk gondolkodni, hogy mi legyen. Először az volt az ötletünk, hogy egy egyéni, katonai divatrendszert alkotunk ennek az elképzelt, stilizált világnak. Mindenképp a raktárból, a már meglévő dolgokból akartunk kiindulni, ami megbénította ezt az egész gondolkodási folyamatot. Kénytelenek voltunk ezt az egészet félretenni, és úgy elkezdeni ötletelni a koncepcióról, mintha a csillagos eget is odaálmodhatnánk a színpadra. Végül az egyszerű, stilizált formavilágot megtartottuk, és azt is, hogy a katonai diktatórikus rendszer valamilyen formában visszaköszönjön” – mesélte a tervező.
Szakács Györgyi arról is szót ejtett, hogy Zsámbéki Gáborral már hosszú ideje dolgoznak együtt: “Soha nem határozza meg, mit tervezzek, milyen stílusban, de az is biztos, hogy ha nem tetszik neki valami, erősen ellenáll. Nagy előnye ez a Katonának, hogy kölcsönös szabadságot ad az alkotóknak. Nem kell mereven ragaszkodni egy koncepcióhoz, minden kapu nyitva marad, és lehet változtatni. Sokszor láttam más színházaknál nagyon merev utat, amely engem sosem izgatott. Ez az egész egy csodálatos utazás azokkal a rendezőkkel, művészekkel, akikkel itt lehetőség van együtt dolgozni. Az a munka, ami ebben a színházban folyik, unikum a maga nemében” – mesélte az alkotó.