Az október 31-én mozikban kerülő És mi van Tomival? című film végre azt is megmutatja, mi minden rejlik AZ ALKOHOLISTA mögött. Milyen megélések, fájdalmak vezetnek odáig, hogy valaki függővé válik, és azt is hangsúlyozza, hogy minden szörnyűség ellenére emberekről van szó, akaraterőről, gyógyulási lehetőségekről. Till Attila filmrendezőt kérdezte Bereczki Szilvia a WMN oldalán.
„Én tulajdonképpen alkoholista vagyok. És ezt sokáig nem vallottam be magamnak. (…)
A függő embernek először önmagával kell szembenéznie, és ez nagyon gyötrelmes. Ha sikerül, még csak akkor irányul a helyes útra, amit egy életen át tartania kell, azaz folyamatosan dolgoznia kell azon, hogy le ne térjen, megmaradjon.
Mégis milyen csodálatos maga az önvarázslat, hogy az ember egyszer csak látni kezdi magát, megnevezi a problémáját, és mintegy öngyógyítás, a szakemberek segítségével végrehajthat egy műveletet a saját énjén.
Ez majdnem olyan, mint a megtérés: elindulhatunk a szabadulás útján.
A gyűlések tele vannak, csak ajánlani tudom őket. Mert minden segítség jó, de az, hogy sorstársak között vagy, az más érzésekkel is kiegészül. Például otthonérzéssel” – meséli a WMN-nek Till Attila, aki azt is elárulta, az alkoholt tulajdonképpen kilépésre használta, de a filmben bemutatott esetek nem az ő személyes történetei.
Tilla szerint az életben szinte bármi elindíthatja a lavinát, bármikor lehetünk függők és szerhasználók:
„A függőség egy nagyon személyes érzés kivetülése. Valami, amit nem tudsz elrejteni még akkor sem, ha az élet arról szól, hogy minél többet elrejtsünk magunkból.
Kiválthatja például az, hogy mit gondolunk magunkról, kiválthatja a szorongásunk, de van, aki az útját keresi és alkohollal válaszol a kérdéseire, ugyanakkor ott vannak azok is, akik hozzám hasonlóan a túlzott szabadságvágyra adott válaszként isznak. De lehet a háttérben trauma, elszenvedett abúzus is.
Sanyi (Thuróczy Szabolcs) egy budai értelmiségi közegből jött, az apja nem bántalmazta. A film egy részében el is mondja, hogy talán néha szavakkal bántotta, de konkrét tettekben ez nem mutatkozott meg. De kevesebbnek érezte magát, egy nagy művész árnyékában létezett, ezért nyúlt az alkoholhoz. Mellette megjelenik a gyökértelenségérzés is: a munkáskarakter, Pali (Polgár Tomi) egy bizonytalan ember, aki mindig mást akar, és mivel kemény családi környezetből érkezik, az egy életre elegendő csomag számára. Ezt próbálja az alkohollal oldani” – meséli a film kapcsán a rendező.
A kérdésre, hogy lehet, hogy az „egymillió alkoholista országa vagyunk”, úgy felel:
„Őszinte leszek, én ezt a kijelentést mindig árnyalni szoktam. Inkább azt mondanám, hogy mi, magyarok nagyon szeretjük elemezni magunkat, és ezt általában negatívan tesszük.
A közösségünk nagyon sok rosszat gondol magáról, és ez szinte akkora probléma, mint az alkoholizmus.”
Az alkotó azt is kifejtette, sokkal inkább érdekli az, ami jó: „Nem vagyok önmarcangoló, nem ijedek meg magamtól, és talán ez táplálja a hitem abban, hogy ha az ember szereti magát, akkor képes megbocsátani magának. Magának és másoknak egyaránt. Nagyon fontosnak tartom a bűnök felvállalását és a bocsánatot, nem akarok úgy írni történeteket, hogy az emberek bukásán keresztül mutassak irányt. Ezért elengedem, felszabadítom a karaktereimet. A szabaduláson keresztül mesélek.”