Tímár Évával, hosszú, változatos színészi pályájáról, életéről beszélgetett a Theater.hu.
“Bár fiatal koromban nem mindig voltam optimista, sok gondom volt, nem volt elég önbizalmam, de úgy 60 éves koromban elhatároztam, hogy ennek vége, az idő szűkül, igyekszem minden jó dologba belekapaszkodni” – meséli Tímár Éva.
Egy interjúban arról beszélt, milyen kemény volt magával szemben a színpadi munka során. Ennek kapcsán most kifejtette: “Nem szeretek hibázni. Nagyon szerettem próbálni, premier előtt viszont borzasztóan ideges voltam. Utána az előadásokon már megnyugodtam. Aztán láttam, hogy a kollégáimnak sem könnyű, rá kellett jönnöm, így működik ez a pálya. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a Lear király bemutatója volt Miskolcon. Major Tamás játszotta a címszerepet, aki a premieren olyan ideges volt, a hangja reszketett, a teste remegett, arca hófehér volt. Amikor elkezdődött az előadás, ott álltunk a színpadon – én Gonerilt játszottam – és azt gondoltuk, hogy itt 5 perc múlva lemegy a függöny. A jelenet végére visszajött a hangja, minden rendeződött. Csodálatosan játszott. Én akkor 40 éves voltam és rájöttem, a lámpaláz nem fog elmúlni, sőt fokozódni fog. Amikor az utolsó, még igazán nagy szerepemet játszottam Tóth Krisztina Pokémon go című darabjában a Rózsavölgyi Szalonban, olyan idegállapotban voltam, hogy azt hittem, nem fogom túlélni, felment a vérnyomásom, rosszul voltam. Természetesen, ahogy beléptem a színpadra, minden elmúlt, lejátszottam az előadást hiba nélkül, aztán mondtam a többieknek – gyerekek, ez volt az utolsó, én többet színpadra nem lépek… Azóta is játszom! (…) Pályám legfontosabb időszaka Miskolc, itt 10 évig voltam és Kaposvár, ahol 5 évadot töltöttem. Én társulati ember vagyok, mindig olyan színházba mentem, ahova hívtak és ahol új lehetőségek vártak.”
A Nemzetiben a Macskajátékban Cs.Bruckner Adelaida szerepében is fellép: “Szeretem az előadást és nagy szeretettel vagyok Blaskó Péter iránt, ő a fiam a darabban, Csermlényi Viktor, Orbánné örök szerelme. 40 éve a fiam volt a Csiszár Imre rendezte emlékezetes Peer Gynt előadásban. Sokat játszottunk együtt. Szintén Miskolcon a Ház a város mellett című Sarkadi darabban ő volt a férjem. Az előadás úgy kezdődött, hogy hazajön és megöleljük egymást. Irigyeltem Pétert, hogy ő olyan nyugodt, mosolyog, engem is nyugtat még a bemutató előtt. Aztán jött a premier, Péter megölelt és azt éreztem, hogy dang-dang, így ver a szíve … Hát, te is sorstárs! -gondoltam.”
Tímár Évával nemrég a Magyar Kurír is készített interjút, amelyet itt érhetnek el.