Visky András: Megöltem az anyámat című műve alapján készített új produkciót a Stúdió K Csépai Eszter főszereplésével, Bogdán Árpád rendezésében.

Ajánló az előadás elé:

Griguca Irén, (aki legyen inkább Bernadett) egy romániai árvaházban felnőtt, félig cigány, félig magyar lány. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben született, mikor a Nasa fellövi a Voyager 1-et Cape Canaveralból azzal a céllal, hogy az ismeretlen űrt járva válaszokat találjon arra, hogy ez az egész mi a jó csoda valójában. Griguca Irén, (aki legyen inkább Bernadett) a Ceaușescu rezsim bukása után, hasonlóan a Voyager-hez, útnak ered a maga ismeretlenségébe, hogy válaszokat találjon arra, hogy ez az egész mi a jó csoda valójában. A válaszokért azonban, ahogy a Voyager1-nek is, hátra kell hagynia saját univerzumát, és kilépnie az ismeretlen csillagközi térbe. Abba a térbe, ahol összemosódik a múlt a jelennel, a valóság a meg nem történttel, a válaszok pedig a kérdésekkel.

Kritikus szemmel a produkcióról:

„Egy ország civilizáltsága lemérhető azon, ahogyan idős és gyenge polgáraival bánik”, véli Hendrik Groen holland író. Visky András darabját ennek igazsága járja át: társadalmi háttér és egyéni sors összefüggéseit boncolgatja. Bogdán Árpád rendezésében még erősebb ez az összefüggés, a Tiramisu azonban végső soron a végső kérdésekről szól, kozmikus összefüggésbe vonva, hogyan leszünk emberek, mi kell az önazonosságunkhoz, és úgy általában hol a helyünk a világban.

Csépai Eszter egyedül van a színpadon, kétszeresen is. Az összes játszótársa a mögé vetített filmfolyam szereplője, és noha a darab eredetileg kétszereplős, ebben az előadásban csak ő van jelen; hol Csipeszként, hol vele, hol a filmek szereplőivel beszélgetve. De a dolog még ennél is bonyolultabb. Bernadett és Csipesz, a két főhős talán barátok a nevelőintézetben, de az is lehet, hogy Csipesz csak Bernadett képzeletében létezik, aki „Csipeszbe” menekül elviselhetetlen szenvedései elől. A rendezés az utóbbi gyanút erősíti” – írja friss kritikájában a Kultúra.hu oldalán Kiss Péter.

„Hogy a téma tragikuma korántsem jelenti magától értetődően a megközelítésmód komorságát, arra paradox módon a „sokszereplős monodráma” azon résztvevői mutatnak rá játékukkal, akik nincsenek jelen a színpadon. Tamási Zoltán izzadó, lihegő, egzaltált fényképésze éppen úgy szatirikusan elrajzolt figura, ahogyan Thuróczy Szabolcs is ironikus távolságot vesz tűpontosan ábrázolt karakterétől. Kiégett, cinikus újságírója kényes rá, hogy öntetszelgő gesztusokban demonstrálja nem létező emberségét, epizódszerű jelenete a nárcisztikus középszer hétköznapi tragédiájáról vall” – írja a Színház.net.

Az előadás hossza 100 perc, szünet nélkül

Színpadi szereplő: Csépai Eszter

Mozgóképes szereplők: Fazakas Júlia, Simon Andrea, Katona Eszter,Thuróczy Szabolcs, Tamási Zoltán, Kozma Károly,Jeneses Ádám,Káli-Horváth Kálmán,Győri-Fleischer Sámuel,Hevesi Nándor, Veréb Szabolcs, Horváth László,Cristobal Campero,Birkás Máté, Németh Szabolcs, Kovács Gergely

Átdolgozta és rendezte: BOGDÁN ÁRPÁD

Zene: Víg Mihály, Katona Eszter, Gentry Sultan
Operatőr: Győri Márk
Vágó: Saufert Ákos, Bogdán Árpád
Hang: Madácsi Imre, Kővári József
Látvány: Csege Vera
Grafika: Sebes Miklós
Rendezőasszisztens: Solténszky Ráhel

Jegyinformációk>>

Fotó: Győri Márk