gate_Bannergate_Banner
Göttinger PálHerczog NoémiMoldova GyörgyPatkós Mártonpeller anna
  • facebook
  • instagram
  • 2022. július 1., péntek

    “Tisztelem a bohózatot, vígjátékot” – Tasnádi Csaba Veszprémben rendezett

    2021. október 2., szombat 14:43

    A Veszprémi Petőfi Színház szeptember 24-én mutatta be első nagyszínpadi előadását, A Hőstenor című vígjátékot. A darab rendezője, a Jászai Mari-díjas Tasnádi Csaba elmondása szerint, nagyon szereti és tiszteli a műfajt, ezért is hívta életre több mint másfél évtizede a VIDOR Fesztivált.

    A clevelandi operaházba világhírű olasz tenor érkezik. Mindenki őt várja, lázban ég miatta a város, zsibong körülötte a színház. Az igazgató és titkára, Max, joggal büszkék: a művész úr sztárallűrjeit bravúrosan kezelték, a magas rangú vendégek előtt fényes siker ígérkezik. Lélekben már az esti bankettre készülnek, amikor beüt a krach. A nagy Tito Merelli helyére be kell ugrani, és az utolsó pillanatban csak a titkár marad… A vígjáték nem más, mint az optimizmus színpadi megjelenítése.

    Nem először rendezed ezt az előadást. Hogyan „találtatok” egymásra A Hőstenorral?
    A színház vezetése találja meg a darabokat és keres hozzá rendezőt, aki életre hívja azt. A Hőstenort rendeztem már, igaz egy másik szövegkönyvvel és jónak tartom az anyagot. Tisztelem a bohózatot, vígjátékot, hiszen nagyon fontos a színvonalas szórakoztatás. Orvosilag kimutatott, hogy a nevetés gyógyír tud lenni a lélek különböző problémáira. Ahogy az is, ha találkozunk a bajainkkal és egy megközelítés gondolatokat ébreszt bennünk velük kapcsolatban, elindít egy belső és külső kommunikációt. A színháznak nagyon fontos funkciója a szórakoztatás mellett, hogy a produkciók során kérdéseket tegyen fel és valamilyen választ is kínáljon a megoldásukra.

    Számodra mitől szerethető ez a bohózat?
    Kiemelkedő momentuma maga a szerelem. A Hőstenorban ez az érzés kétféle módon is megjelenik: felfedezhetjük a másik ember és a színház iránti szerelmet is. Ennek az intenzitása olyan teljesítményre tud sarkallni, amiben átlépjük saját határainkat, leromboljuk korlátainkat és csúcsra tudjuk járatni a képesség rendszerünket.

    Számodra melyik az a karakter, figura, ami a legszimpatikusabb, legszerethetőbb? Esetleg melyik bőrébe bújnál bele?
    Mindegyikbe. Szerintem úgy lehet jó előadást csinálni, hogy minden figurának megértjük a mozgatórugóit. Vannak nagyobb és kisebb szerepek is, de mindegyiknek megvan a maga igazsága. Nézőként akkor tudunk utazni egy előadással, ha át tudjuk élni, hogy a szereplő mit, miért és mikor tesz. Ütköznek érdekek, célok, majd egyszer csak valahogy kisimul a történet.

    A Tenort, Tito Merrellit, Szeles József alakítja. A sok olasz szöveg miatt külön foglalkozott vele egy korrepetitor. Miért tartod fontosnak, hogy koncentráljatok erre a momentumra?
    Egyszerűen arról van szó, hogy ennek a figurának a hitelességéhez az is hozzátartozik, hogy el kell hinnem, ő egy olasz származású világsztár. Az anyanyelve olasz, ami hevesen kibuggyan belőle érzelmi kitöréseknél. Mindenki a saját anyanyelvén tud legjobban káromkodni, érzelmeket kifejezni. Sajátos hangulata van annak, hogy ez nem halandzsa nyelv. Az őt imitáló, szerepébe beleugró Max viszont halandzsázik, ez a kontrasztosság pedig humorforrás.

    Szerinted mi jelenti ebben az előadásban a nehézséget a színészeknek? Az előadásban hét ajtó is szerepel például.
    Ez a legnehezebb nekik. Ez egy úgynevezett ajtós jó bohózat. Ajtó nyílik, ajtó csukódik, ajtó csapódik, ajtó halkan föltárul. Ennek egy jó tempójú tűzijátéknak kell lennie, jól kidekázott nyugalmakkal, csöndekkel. Ez egy felfokozott élethelyzet, ezért megkíván egy pergő tempót. Ez elképzelhetetlen megfelelő szövegtudás nélkül és mozgásbeli otthonosság hiányában.

    Neked mi jelent kihívást az előadásban?
    Minden rendezés egy újabb kihívás, ugyanúgy munka és elvégzendő feladat. Bár már csináltam ezt az előadást, de más szövegkönyvvel és más színészekkel. Most ezeket a művészeket kell egy csapattá gyúrni. Rávenni őket arra, hogy tiszteljék a szerzőt, egymást és a közönséget.

    Az előadásban történő színházi bonyodalom véleményed szerint mennyire tükröz egy valós színházi helyzetet?
    Abszolút. Rendszeresen megtörténik a színházban, hogy az esti előadás veszélybe kerül váratlan ok miatt. Ezt pedig valakinek orvosolnia kell, a produkciót meg kell menteni. A színház egy élő művészet, ahol flottul, helyben és rendkívül gyorsan kell intézkedni. A közönség szeretné látni az esti darabot, megvette a jegyét, felöltözött szépen, ünneplőbe öltöztette szívét-lelkét is. Nem lehet őt hoppon hagyni, haza küldeni. 

    Hogyan ajánlanád a közönségnek röviden, frappánsan az előadást?
    Hogyha szeretnének jóízűen szórakozni és nagyokat nevetni héttől tízig, akkor jöjjenek és nézzék meg!

    Forrás: Veszprémi Petőfi Színház

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka