A Színház- és Filmművészeti Egyetem diáksága október 23-ra demonstrációt hirdetett. Az intézmény autonómiájának visszaállításáért és az 56-os hősök emlékére több tízezer ember vonult fel a Műegyetem rakpartról az Urániáig.
Az eseményt Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színésze nyitotta meg, aki a Nemzeti dalt szavalta el.
Az ő fellépése után indult a tömeg a pesti rakpartra. A Szabadság hídon még akkor is haladtak emberek, amikor a felvezető autó már a Fereciek tere magasságában járt, a menet tehát Pesttől Budáig tartott.
Átérve a túloldalra az addig hangosan éneklők és a „szabad ország, szabad egyetem” jeligét skandálók is elhallgattak, a „Ha én rózsa volnék” illetve a „Sej a titkos egyetem” hangjai elnémultak. A vonulók fáklyát gyújtottak és csöndben érték el az ünnepi megemlékezés utolsó helyszínét, az Urániát. Itt az egyetemek és szakszervezetek képviselőinek beszédét hallgathatták meg.
Először az SZFE ötödéves rendező-hallgatója, Vilmos Noémi emelt szót; azt üzente a kormányfőnek, hogy „forradalmat csinálni márpedig lehetséges”. A Rákóczi utat az Urániától az Astoriáig betöltő tömegre utalva úgy fogalmazott: „ahogy elnézem a Nemzeti Együttműködés Rendszere megteremtődött”.
„Tudom, hogy a kormány szerint az SzFE ügyéhez már nincs köze a kormánynak – szerintem ezt Ön sem gondolja igaznak, de ennek a pillanatnak amúgy is épp abban rejlik az ereje, hogy végre nem csak egy ügyről van szó, hanem az összesről” – tette hozzá.
A Titkos Egyetem két képviselője, egy bölcsész és egy képzőművészetis diák azt üzente a hallgatóknak, cselekedjenek, szerveződjenek, ne féljenek kiállni a szabad egyetemért, mert a modellválltás mindenkihez el fog érni. Úgy vélekedtek, a felsőoktatási intézmények kuratóriumában a kormányhoz kötődő gazdasági-pénzügyi személyek megjelenése a korrupciónak ágyaz meg. „Minőségi oktatásra csak autonóm intézményekben van lehetőség, ezért ki kell állni az autonómia mellett” – hívták fel a figyelmet.
Az SZFE-s diákok 1956-ról szóló műsora után Nagy Erzsébet (PDSZ) kifejtette: ami a Sznművészetivel történik, az összes területtel megtörtént, ami a kormány látókörébe került.
Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke több száz szakszervezet közleményét hozta el és úgy fogalmazott: „Az erőszak ellen, amivel a hatalom berúgta az SZFE kapuját, mindenkinek tiltakoznia kell”.
Tudatta: ők a diákokkal vannak, mellettük állnak, a fiatalok számíthatnak rájuk. Az érdekvédelmi szervezetek ugyanis tudják, mit jelent a jogtiprás, amelyet a dolgozók majdnem mindennap megélnek – legyen szó kirúgásról, túlóráról, kollektív szerződés felmondásáról vagy a közalkalmazottak kiszolgáltatottságáról.
„Elég volt az arroganciából, elég volt az agymosásból, elég volt a jogfosztásból!” -mondta Székely, aki szerint mindenkinek joga van beleszólni a saját sorsába és ellenállni, hiszen ha nincs párbeszéd, mert ez esetben diktátum, megfélelmlítés, fenyegetés, fűtés- és internetlakapcsolás van. „Harcolni fogunk, értetek, veletek. (…) Ha ilyen a magyar ifjúság, ha így össze tud zárni egy egész szakma, akkor van remény” – mondta.
Az egészségügyi dolgozókat Skaliczki Andrea orvos és Koós Ágnes műtős-szakasszisztens képviselte, ők a nemrég elfogadott, egészségügyi jogviszonyról szóló törvényről is beszéltek.
Ezt követően a Free Roma Group az SZFE-hallgatók Tikos Egyetem című himnuszát adta elő és Horváth Aladár a Civil Roma Parlament képviseletében megemlékezett 1956-ról.
A megemlékezés a himnusszal ért véget és Vilmos Noémi szavaival, aki leszögezte: „az SZFE hallgatói továbbra is kiállnak egyetemük függetlenségéért”.