„Nagyon szép visszajelzéseket kapunk, ezek között vannak érthetetlenek is: például azt, hogy Sanghajban mint jelent a film, el sem tudom képzelni, de ott négy kategóriában is a döntőbe került, kettőben elhozta a fődíjat” – mondta Kovács Ákos énes, dalszerző az M5 Librettó című műsorában.

Mint Ákos elmondta, nagyon jólesik neki, hogy távoli kontinenseken is elismerésekben részesült a film.

„Aki esetleg látott már velem beszélgetést tévéstúdióban, az tudja, hogy soha nem szoktam jegyzeteket használni, de most kivételt kell tegyünk, mert olyan sok jó hír van a filmmel kapcsolatban, hogy ezt fejből mind nem tudnám elmondani. Ugye úgy indítottad a beszélgetést, hogy akkor nagyon boldog voltam, amikor utoljára itt jártam, hát most is nagyon boldog vagyok. Akkor azért, mert dolgozhattam, és egyáltalán azért, mert szeretek élni, nagyon örülök és hálás vagyok, hogy van feladatom. A forgatás is nagy élményt jelentett. A film azóta elkezdte járni a nemzetközi fesztiválköreit, és nagyon szép visszajelzéseket kapunk. Ezek között érthetetlen visszajelzések is vannak, hogy például Sanghajban, Kínában mit jelent a Magunk maradtunk című film, azt el sem tudom képzelni, de ott négy kategóriában is a döntőbe került, kettőben elhozta a fődíjat” – számolt be Ákos.

„Bukarestben (SHORT To The Point filmfesztivál) is volt módunk nyerni ott a vágás és a fotózás kapott díjat. Ezt mindkettő Juhász Viktor dicséri. Nyertünk Milánóban is egy díjat. Versenyben vagyunk, Torontóban egy fekete-fehér filmfesztiválon, mert fekete-fehér a filmünk, versenyben vagyunk még egy fesztiválon” – mesélte Kovács Ákos.

Az alkotás eddig kilenc díjat nyert. A részletekről a film Facebook oldalán tájékozódhatnak.

„Azt kellett elmesélni ezeknek a fantasztikus színészeknek, akiknek nem is kell általában olyan sokat beszélni, hogy kik ők, kit jelenítenek meg. És a legnagyobb színészeink értették meg a leghamarabb, hogy ez egy életveszélyes vállalkozás, mert ki kell tárulkozni a kamera előtt. Az életük tragédiáját, az életük teljességét kell néhány pillanatba megpróbálni belesűríteni. És ez nem egy egyszerű feladat, nem lehet rajta kívül maradni. Ez a kamera nem csak a tekintetet látja, hanem a lelkébe is belelát annak, aki szembenéz vele. És mit csináltam? Azt, hogy mindenkivel külön legalább másfél-két órát beszélgettem arról a néhány másodpercről, amennyit az arca a filmvásznon lesz” – árulta el Ákos.