(X) Ha valami jól működik, azt érdemes újra és újra elővenni: amikor Paolo Genovese 2016-ban bemutatta Teljesen idegenek című filmvígjátékát, a nézők és a kritikusok egy emberként csaptak a homlokukra – na végre, ez kellett nekünk! 

Az alapötlet pompás: zárjunk össze egy estére egy lakásba hét embert, akik évtizedek óta ismerik egymást, közeli jóbarátok, vagyis semmiféle titkuk nincs a másik előtt. Ugye már mindenki rájött a folytatásra?

Bizony, ahogy haladunk előre a történetben, abból a bizonyos szekrényből egyre félelmetesebb csontvázak kerülnek elő, és lassacskán kiderül, hogy valójában senki nem tud semmit a másikról… 

Meg kell hagyni, kiváló a recept, de mint minden finomság esetében, az alapanyagon túl az elkészítés módjától is sok függ. A Teljesen idegenek licensz lett: alig öt év alatt jó másfél tucatnyi filmváltozata készült Görögországtól Kínáig, Lengyelországtól Japánig, mindenütt jegyeladási rekordokat döntögetve.

Ne feledkezzünk meg a magyar verzióról, Goda Krisztina BÚÉK című feldolgozásáról sem, amit a rajongók ezúttal összevethetnek az olasz eredetiből készült színdarab legelső magyar nyelvű bemutatójával: a Játékszín 2018-as premierje most a Városmajorba érkezik.

„Jók a szerepek, mivel majdnem mindenki hazudik” – Czukor Balázs, generációjának egyik legizgalmasabb rendezője mondja ezt a darabról.

Az egymás átejtésére, kacagtató félreértésekre és irányt tévesztett üzenetekre szabott alapanyag a Játékszín előadásában fokozatosan komorodik el. A rosszkor érkező mobilhívások és a kínos sms-ek ugyanis olyan hazugsághálóról rántják le a leplet, amiből végül már lehetetlenség lesz kikeveredni. 

És hogy a dramaturgiai erényeken túl miben áll a darab titka? Tetszik vagy sem, a hazugság az emberi alaptermészet része: figyeljük csak meg, egy nap hányszor csúsztatunk, füllentünk, netán hallgatunk el dolgokat családtagjaink, barátaink vagy munkatársaink előtt.

Többnyire a jó szándék vezet minket, óvjuk szeretteinket, de az évezredes tapasztalat alapján mégis úgy tűnik, hogy az őszinteség kifizetődő, máskülönben félő, hogy teljesen idegenekként végezzük majd… 

A többek életében sorsdöntőnek bizonyuló vacsorára kifejezetten erre a bemutatóra összeállított, remek színészcsapat kapott meghívót: Martinovics Dorina, Lévay Viktória, Erdélyi Tímea, Kolovratnik Krisztián, Debreczeny Csaba, Makranczi Zalán és Nagy Sándor keresi a kiutat a tévedések egyre tragikusabb vígjátékában.

Az újabb meg újabb, tökéletesen időzített fordulatok és lelepleződések, meglepetések és titkok feltárulásával pedig a néző is rádöbben arra, ami világszerte felrobbantotta a mozi- és színházpénztárakat: igen, a mi kis öncsalásainkat is látjuk ezen az estén.  (X)

Fotó: Juhász G. Tamás