Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház vezérigazgatója az elmúlt hetekben az Amerikában kirobbant és gerjesztett etnikai feszültség kapcsán beszélt Székely Blankának, a Székelyhon Tv Nézőpont című műsorában.

Tompa Gábor az Európai Színházi Unió elnöke és 13 évig volt a Kaliforniai Egyetem (San Diego) Színházi Tanszékén a Rendezői Program vezetője.

A kérdésre, milyen útravalót kaptak tőle a rendező-tanoncok Amerikában, elmondta: „Úgy gondoltam, amikor az amerikai egyetemen a tananyagot összeállítottam, hogy ennek egy nagyon komoly, összetett programnak kell lennie, amiben a gyakorlat és az elmélet, a kulturális látóhatár kiszélesítésétől elkezdve az egészen személyes tapasztalatokig minden belefér, amit aztán a diák, ha tehetséges, akkor átszűr a maga egyéni világlátásán, a maga személyiségén, tudásán, tapasztalatán.”

„(…) Ami közrejátszott abban a döntésben, hogy nemrég részlegesen visszavonultam, ami az amerikai oktatást illeti – túl azon, hogy elég fárasztó ez a sok utazás, és az ember nem fiatalodik tőle –, az az a fajta diskurzus, ami egyre inkább eluralkodik az egyetemeken, a politikai korrektségnek a bolsevizmus felé való eltolása, amelyben fölfedeztem olyan diskurzusokat, amelyeket annak idején a Ceaușescu-rendszerben, a ’80-as években végighallgattunk itt a színházban, az ideológiai főpróbákon… Fontosnak tartom meghallgatni mindig a másik oldalt, aminek ugyanúgy lehetnek igazságai, de ma már nincsenek eszmecserék, nincsenek érdemi viták, nem a tárgyról beszélünk, csak szélsőséges reakciók vannak, egymás megbélyegzése, és nem az számít, hogy mit mondunk, hanem az, hogy ki mondja. Az ideologikus diskurzusok ártalmas diskurzusok, mert mindig hívekre és ellenségekre osztják a világot. Nincs köztes állapot, nincsenek személyek, nem tiszteljük a véleményt, hanem vagy velünk vagy, vagy ellenünk. Nincs más megoldás. És ez begyűrűzik Európába is eléggé erőteljesen” – véli Tompa Gábor.

Arról, mi a színház dolga ezekben az időkben, kifejtette:
„A párbeszédet kellene a színháznak ösztönöznie. Ezt az igazi párbeszédet, az eszmecserét, a vitát. Nem kell egyetérteni, de el kell fogadni, hogy vannak más szempontok, és ha mind a kettő valamilyen módon az igazsághoz közelít különböző nézőpontokból, akkor tud az emberiség továbblépni, és akkor tudunk olyan társadalmat építeni, ahol különböző véleményekből és szemszögekből, de mégiscsak az egész világ, az egész társadalom jóléte felé mozdulunk el. Az emberi, a humanista megoldások felé. Mert én ezt tartom rendkívül fontosnak.”

Forrás: szekelyhon.ro