Tompa Gábor a jelenleg zajló VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó nyitóelőadása után nyilatkozott az Indexnek, amire reflektált Schilling Árpád rendező. Sümegi Noémi megkérte a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatóját, hogy reagáljon a Krétakör alapítójának szavaira.
“Elsők között voltam, aki az Európai Színházi Unió elnökeként s a szervezet nevében az SZFE autonómiája mellett kiállt.
ez a véleményem nem volt titok senki, így vidnyánszky előtt sem, mégsem rontott nekem fogvicsorítva.
Ugyanakkor az elmúlt évben fogadtam gyakornokként a színházban két freeszfés harmadéves rendező szakos hallgatót, akik végigkövettek egy-egy próbafolyamatot, s rendezőasszisztensi feladatokat is végeztek (kiválóan); de fogadtam előadás utáni beszélgetésekre új SZFE-s osztályokat is. Minden esetben az egymás közötti párbeszédet szorgalmaztam, s ezt a legtöbben közülük is így látják, hiszen egyik oldalról sem szabad megmérgezni ezeket a fiatalokat a gyűlöletbeszéddel. Ezek a fiatalok a magyar színjátszás jövője, s biztosítani kellene számukra – politikai színezettől függetlenül – a lehető legmagasabb szintű művészi és szakmai képzést. Számomra nincsenek fideszes vagy ellenzéki színészek, csak jó színészek meg rossz színészek” – szögezte le Tompa Gábor.
A Krétakör alapítója azt is mondta, hogy „Vidnyánszky ugyanilyen hatékonysággal húzta ki a szőnyeget a független szcéna alól, úgy, hogy soha senkivel nem egyeztetett, semmilyen ellenvéleményt nem hallgatott meg. Azok, akik történetesen nem a Tompa által nagyra tartott Sztalker Csoportnak (vezetőjüket, mit ad isten, ifj. Vidnyánszky Attilának hívják) tagjai, azoknak córesz. Bodó Viktor-féle Szputnyik kampec, K2 színház dettó, a 2000–2010-es aranykornak vége, kukában a függetlenek.”
Erre úgy reagált Tompa Gábor: “Sajnálatos, hogy Schilling Árpád, akinek a rendezői munkásságát nagyra tartottam, különösen az olyan előadásait, mint a Liliom, a Közellenség, a Siráj vagy a Feketeország, ilyen módon inszinuál, belekeverve ifj. Vidnyánszky Attilát is. Mire céloz? Ifj. Vidnyánszkynak nincs szüksége protekcióra. Az ő Woyzeckje például véleményem szerint klasszissal jobb, mint Schillingé, de ez nem baj – az enyémnél is jobb. A Kolozsváron rendezett Rómeó és Júliája tomboló siker, özönlenek rá a fiatalok, új színházi látásmód és koherens nyelv, liberális barátaim (mennyire röhejes, hogy ezt itt le kell írni!) rajonganak érte.
A győztesekhez dörgölődzés meg a vesztesek semmibevételének olcsó metaforája pedig gyermeteg és nevetséges. Ugyan kihez kellene dörgölődznöm, és milyen előnyöm származna abból? Mindig is pártfüggetlen és semleges voltam (amit a hovatartozás megszállottai nehezen tudnak elképzelni vagy elviselni), három évtizedes igazgatásom alatt 31 kultuszminisztert, 26 kormányt és több színházellenes hadjáratot értem meg Romániában, végzem a munkám, ahogy tudom, a társulatot a világ minden kontinensére hívják vendégszerepelni, Romániában nagyra becsülik, és tele van mindenféle, pártpolitikától független színházi tervekkel.
Az Interferenciák Nemzetközi Fesztiválra, amelynek válogatója vagyok, többször láttuk vendégül Bodó Viktor vagy Ascher Tamás rendezéseit, ők képviselték ott a magyarországi színjátszást, akár a Szputnyik, a Katona vagy az Orlai produkcióiban. No meg az ifj. Vidnyánszky. Ezek voltak akkor az általam legjobbnak ítélt előadások. Vagy az Ernelláék Farkaséknál Hajdu Szabolcs rendezésében. Igen, Sárosdi Lillával. De azt se felejtsük el, hogy Schilling Árpád és Bodó Viktor bírálta a régi SZFE-t a legkeményebb, legszélsőségesebb hangnemben a Színház című folyóiratban és az ÉS-ben is, valóságos bűnszövetségnek nevezve, ahol tarthatatlan állapotok uralkodnak, és mindenkinek távoznia kell. Ez nem kitörölhető, és ugyanaz a hangnem, amelyben Schillingék „kivégezték” Marton Lászlót” – mondja Tompa Gábor.