„Egy őrültet, egy diktátort is meg kell próbálni megérteni, a színháznak ez is a feladata” – mondja az Indexnek Tompa Gábor. A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójának Hamlet-rendezésével nyílt meg a VIII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó a Nemzeti Színházban. Az előadás után arról is kérdezte az Index, hogy ifjabb Vidnyánszky Attilát szeretné-e utódjának.
A teljes interjú itt olvasható.
A felvetésre, miszerint a Hamlet az ő mostani értelmezésében arról szól, hogy az ifjúság hogyan tudja a rendszerrel szemben megkeresni az igazságot, úgy nyilatkozott: “Azt látom, hogy az orosz–ukrán háborúval párhuzamosan zajlik egy információs és médiaháború, ahol az összes konfliktusban lévő fél sokat hazudik, és nem tudunk minden egyes információt ellenőrizni. Még számítógépes játékokból is felhasználnak elrettentő képeket, miközben a valóság is elég elrettentő. És mivel egyre több a felületes hír, a manipuláció, és egy konzumvilágban élünk, a fiatalság – akiket ráadásul elsekélyesített oktatási rendszerben neveltek – nehezen igazodik el ebben az információs dzsungelben. Mégis, vannak köztük olyanok, akik éhezik a tényeken alapuló igazságot, van bátorságuk arra, hogy kilépjenek a kényelemzónájukból, és akár nagy kockázatokat vállalva megpróbálják kideríteni ezt az igazságot.”
“Ez a Hamlet története is, amelynek a mostani változatát az ihlette meg, hogy megismertem Vecsei H. Miklóst – akivel először a Pesti Színházban, a II. Richárdban dolgoztam együtt –, és generációjában felfedeztem néhány olyan fiatalt, akik nem a szélsőségeket és az egyre nagyobb megosztást képviselik, hanem a közeledést. Ez a megbékélés csak párbeszéden és az igazságokkal való szembenézésen alapulhat. El kell fogadnunk a tévedéseinket, az elrontott ügyeinket, az elfogultságainkat: önvizsgálattal kell kezdenünk, elemeznünk és beszélgetnünk kell. Ez nagyon hiányzik ma a világból, és megpróbáltuk az előadással felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos lenne a megbékélés” – tette hozzá.
Tompa Gábor az interjúban azt is elárulta, ifj. Vidnyánszky Attila rendezése, a Rómeó és Kúlia olyan sikeres Kolozsváron, hogy amint megnyílik a lehetőség, azonnal elfogy rá minden jegy: “Nem tartom kizártnak a további együttműködést, akár valamilyen szervezeti keretek között.
A direktor-rendező az ukrajnai háborúról is szót ejtett: “Nagyon régen beszélnek erről a háborúról, legalább 2014 óta, és úgy érzem, most a világ újrafelosztását célzó proxyháború is zajlik a nagyhatalmak között. Ha ezt megértjük, akkor egy picit visszafogjuk azokat a heves és abszurd reakcióinkat, hogy mondjuk a nagy orosz klasszikusokat letiltjuk, és mindenkit, aki orosz, a sötét oldalhoz sorolunk. Ez tragédiákhoz vezethet, mert a kollektív bűnösség elvét hozza újra elő: ennek gyászos emlékű előzményei vannak, amiből, úgy látszik, nem tanultunk eleget. Mindenáron a békéért kell küzdeni és dolgozni: ehhez a kompromisszumhoz vezethet az olyan művészet, ami művészileg vagy esztétikailag nem hajlandó kompromisszumokat kötni, viszont tükröt tart a világnak.”