Tompos Kátya: „Mostohagyerekké váltam a színházban, amelyik otthont adott nekem”
2021. december 9., csütörtök 17:37
Tompos Kátyát a karácsonyról és a szabadúszásról is kérdezte a Meglepetés. Lapszemle.
A teljes interjú a Magelepetésben olvasható.
Meglepetés 2021.12.07 – 4,5. oldal
„Egy ideje nem vállalom túl magam, csak arra mondok igent, ami valóban érdekel és örömet okoz. Néha kétségbeesetten szemlélem, ami mostanában történik a földön. Számomra a világ mindig is kaotikus volt, csak nem dőltek mindenhonnan ilyen mértékben a valódi és kamu hírek” – véli Kátya.
Azt is elárulta, korábban decemberben mindig nagyon sokat dolgozott, de 2-3 éve rájött, milyen fontos az advent, az ünnepre való készülés. Kátya anyai ágon orosz származású, így kétszer is ünnepli a karácsonyt. Magyar és ortodox hagyomány szerint: „Az összes anyai rokonom, nagymamám, unokahúgom Moszkvában él. A járvány miatt két éve voltam kint utoljára, de nagyon sokat beszélünk az interneten. Ezenkívül az édesanyámmal orosz szokás szerint, január 7-én szoktunk még egyet koccintani, és kikerülnek az asztalra az orosz ételek is. Olivier-saláta, kaviár, lazac. Anyukámnál ilyenkor teljes hangerőre van kapcsolva valamelyik orosz tévécsatorna, és közben azt túlkiabálva próbálunk beszélgetni meghitten” – meséli Kátya.
A színésznő 10 év után jött el a Nemzeti Színházból, az elmúlt 3 évben szabadúszóként dolgozott:
„Egyetlen dolgot bánok, hogy ezt a döntést nem sokkal hamarabb hoztam meg.
Visszamenőleg jöttem rá, mennyire nehezemre esett a színházi rendszerben való létezés, de kezdetben rengeteget tanultam belőle. Alázatot, teherbírást, rendezőkhöz, kollégákhoz való alkalmazkodást. Aztán szép lassan rabjává váltam ennek a biztonságot adó rendszernek. Önbizalom és bátorság kellett volna, hogy előbb meglépjem ezt, de már kár siránkozni. Most sokkal több lehetőség közül választhatok, és az én kezemben van a döntés, ami hihetetlen szabadságot ad.”
A Nemzetis évekről szólva elárulta: „Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatása alatt is kaptam érdekes és kevésbé érdekes szerepeket, de közben elindult a zenei karrierem, és azt vettem észre, hogy más színházak sokkal konkrétabban gondolkodnak bennem, amikor meghívnak egy-egy vendégszerepre. Az igazgatóváltás miatt nehezebb lett a társulati lét is, sok lett a bizalmatlanság, feszültség és a káosz, én pedig az összes erőmet elvesztettem a folytonos alkalmazkodásban. Alattomos módon kúszott belém az érzelmi kiüresedés. Csak a külső, saját magam által menedzselt munkákból, koncertekből vagy más színházakban játszott szerepeimből tudtam töltődni egy idő után. Ezek jóval nagyobb sikert és örömöt hoztak, mint a nemzetis munkáim. Ezt nem nézték jó szemmel. Miután 2017-ben hatalmas sikerrel mutattuk be a My Fair Ladyt a Centrál Színházban,
a Nemzetiben ezt a mondatot kaptam a szerződtetési tárgyalásomon: „Az a baj veled, hogy más bankban tartod a pénzed.” Ekkor jöttem rá, hogy mostohagyerekké váltam abban a színházban, amelyik addig otthont adott nekem.”
A kérdésre, mit remél a 2022- es évtől, azt felelte: „Hogy egyre fiatalabbak leszünk, egyre kevesebbet dolgozunk majd, mégis egyre több pénzt keresünk. Viccet félretéve: nem remélek, inkább kívánok. Békességet, vírusmentességet, megértést, a boldog pillanatok teljes lélekkel való megélését, hiszen az egyre több halálesetet látva sokkal inkább átérezhető, hogy az élet mennyire törékeny!”
A teljes interjú a Magelepetésben olvasható.
Meglepetés 2021.12.07 – 4,5. oldal