Az ELLE magazin Costume rovatában ismert színésznők bújnak férfibőrbe, hogy elképzeljék, hogyan élnének, hogy látnák a világ kérdéseit, mi az, amit másként csinálnának férfiként. Vendégük volt Törőcsik Franciska színésznő-énekesnő.

A teljes interjú az ELLE-ben olvasható.

„A jelmez működik és hat. Már egy hajfestés vagy egy erősebb szemöldök is rengeteget változtat az ember viselkedésén. Nem véletlenül használnak bizonyos törzsek arcfestékeket, az ókori színházban a színészek álarcokat – ezek hoznak magukkal egy átlényegülést, egy felszabadulást. Az, ami kifelé átjön az emberből, befelé is hat” – mesélte Törőcsik Franciska.

A kérdésre, szereti-e, hogy nő, azt felelte: „Nagyon szeretek nő lenni, emellett azonban úgy gondolom, sok férfienergiát is mozgatok magamban. Rengeteget dolgozom, sportolok, amikor csak tudok, nem függök senkitől és semmitől. Sok prekoncepció van arról is, hogy egy férfinak vagy nőnek milyennek kell vagy nem kell lennie, én ellenben azt vallom, hogy nincsenek szabályok. Manapság a nők rengeteg hagyományos férfiszerepet is magukra vesznek, és fordítva. A magam részéről a sok ambíció és munka mellett nagyon szeretnék majd egyszer anya lenni, úgy érzem, ezekből az energiákból is van bennem bőven. (…) Azt gondolom, hogy szuper dolog, ha egy nő ki tud teljesedni anyaként egy gyerek mellett, ugyanakkor sok minden más élményt is, például a munkában való elmélyülést is meg akarom élni. Szerencsére egyre kevésbé érdekelnek a társadalom elvárásai, és ez napról napra boldogabbá tesz. Mindig is szerettem bátor döntéseket hozni – ezért vállaltam a bajszos fotókat is, amik bizonyára meg fogják osztani az embereket, de kockázat nélkül nincs siker.”

Azt is hozzátette: „A változó elvárások a nőket és a férfiakat is próbára teszik: jó lenne, ha mindenki azt tudná megélni, amit legbelül szeretne. Hiszem, hogy a kívülről ránk pakolt elvárások keseríthetik meg az életünket, ezért azt vallom, hogy nem kellene folyton beleszólni egymás életébe, hagyjuk meg egymás szabadságát! (…) Egyszerre kell ápoltnak, okosnak, tehetségesnek, sikeresnek, gazdagnak lenni, ami persze képtelenség. Én ezt azzal igyekszem feloldani, hogy próbálom fejleszteni magam, ilyen szemponttól pedig különösen szerencsés szakmám van, hiszen folyamatosan kihívások elé állít, és azoktól mindig lehet tanulni. Ezeket megugrani persze nem mindig könnyű, cserébe megtanulsz közben elengedni dolgokat, és felelősséget vállalni a tetteidért és a választásaidért” – fejtette ki a színésznő.

Arról szólva, hogy egy-egy közepesnek ítélt produkció után nem szólal-e meg benne a méltatlankodó hang, elárulta:
„De, igen. Régen hangos volt és dühös, de ma már sokkal kedvesebb. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettem volna, akkor végiggondolom, mi is történt, hogy lehetne jobb, és ezzel általában el tudom rendezni magamban a dolgot. Ez nem jelenti azt, hogy ne törekednék a legjobbra, hiszek a befektetett munka erejében. Arról van szó csupán, hogy igyekszem a belső hangomat tovább erősíteni, a külvilágét pedig egyre lejjebb csavarni.”

A szabadúszó életmódról szólva pedig arról számolt be: „Nekem több lehetőségem lett, mint nem szabadúszóként. Csak engedem sodortatni magam, és mindig szembejön valami érdekes. Ezt pedig nagyon élvezem. Ahhoz pedig már rég hozzászoktam, hogy nemcsak az életem nem tervezhető színészként, de a pénztárcám vastagsága sem. Minden, amit kaptam, az magától jött. Minden, amit akartam, az sosem adta magát. Egy idő után rájöttem, hogy ez fordítva működik, és elengedtem az akarást.”

A teljes interjú az ELLE-ben olvasható.