„Nagyon nehéz megállapítani, hogy hol van a határ, hogy mi minősül politikai propagandának vagy történelmi filmnek, vagy valami nem annak készül, de később azzá válik. Szóval most késélen táncol mindenki, aki ebben részt vesz” – mondja Török-Illyés Orsolya színésznő Veiszer Alinda legújabb műsorában.

A csaknem 70 perces interjúban (amit itt tudnak megnézni jelképes támogatásért cserében) szó esik a Ceausescu-féle diktatúrában eltöltött gyerekévekről és az édesanyjáról, akit ellenzékinek tartott véleménye miatt húsz éven át megfigyeltek, lehallgattak. A diktatúra és az ellenállás mibenléte vissza-visszatérő téma a beszélgetésben.

Arról szólva, vállalna-e szerepet egy olyan filmben, ami azt mondja, hogy a történelemről beszél, de bizonytalan, hogy végül milyen kicsengése lesz, Török-Illyés Orsolya elmondta: „Lehetőség szerint nem. De senkit nem ítélek el, ha bármit elvállal. Egyrészt a pénz miatt. Velem is előfordult, hogy olyan castingra mentem el, amire nem vagyok büszke, nemcsak politikai okokból, hanem más okokból akár. Merthogy nem tudunk megélni, tényleg az van, hogy nem tudunk megélni, főleg az alternatív színházi közösség.

A marosvásárhelyi születésű, Kortárs Magyar Dráma-díjas színésznő, akit a – mostanra már csak volt – férje, Hajdu Szabolcs alkotótársaként, többek között Macerás ügyek vagy az Ernelláék Farkaséknál című filmből ismerhettünk meg, és aki legutóbb a Toxikóma című filmben szerepelt, később meg is magyarázza, miért nem akar ítélkezni.

Neki ugyanis nagy lecke volt szembesülni azzal a rengeteg ügynöki jelentéssel, ami abban a húsz évben készült, amíg az édesanyját lehallgatták: „Egyrészt azt is láttam, hogy mennyire más a motivációja bizonyos embereknek, de azt is, hogy ki milyen mértékben vállalt részt ebben”. Az anyag megismerése során alakult ki benne az érzés: „nekem nincs jogom, hogy ítélkezzem, még afelettsem, aki kifejezetten rosszindulatú volt”.

Amikor Alinda a romániai gyerekkorról és arról kérdezi, édesanyja, Illyés Kinga beszélt-e neki elvekről, tudta-e, hogy egy diktatúrában élnek, elmeséli, hogy bár „egyértelmű volt, hogy van az ellenállás”, de „óvatosan kellett erről beszélni”. Egy ízben arra is sor került, hogy a színházból hazavitt dollár kellékpénz miatt jelentették föl őket, ugyanis nem lehetett otthon valutát tartani.

A színésznő megtapasztalta, mit jelent éhezni, hiszen akkoriban kis cetlikre adták a kenyeret, ami nagyon rossz és dohos, tehát ehetetlen volt: „A faluról hozott tejfölhöz hetente egyszer lehetett hozzájutni és anyám nagyon dühös volt, ha mi azt felzabáltuk, mert annak egy hétig ki kellett tartania. Meg porcióra volt az olaj, egy hónapra egy személynek fél liter. (…) Szóval ki voltunk éhezve. Emlékszem, amikor kaptunk Magyarországról egy fél kiló fehér kenyeret… Előttem van, ahogy csipegetve eszegetjük” – tette hozzá a színésznő.

A kérdésre, mikor értette meg, hogy diktatúrában éltek, elmondta: „’89-ben. Akkor nagyon fura volt, hogy [anya] hirtelen beszél erről, és elmondott egy csomó mindent visszamenőleg is. Ő eléggé aktívan részt vett abban az utolsó időszakban, még a decemberi események előtt, Tőkés László meghívta egyszer az ő egyházkerületébe verset mondani. Mi arról se tudtunk, hogy ő odamegy, csak utólag mondta el.”

A romániai diktatúra jut eszébe akkor is, amikor az SZFE-ről beszélnek. A színésznő az egyetem közelében lakik, gyakran jár arra, és amit lát, illetve ami az egyetemen most történik, szerinte „korszerűtlen, emlékeztet engem arra az időszakra”.

A beszélgetésben szó esik arról, hogy 2001-ben, az Uránia megnyitóján, egykori férjével, Hajdu Szabolccsal szórólapokat szórtak szét, tiltakozva az állami filmes pénzosztás rendszere ellen, innen egyenes folytatás, hogy aztán a 2010 utáni új filmes pénzosztási rendszerre is nemet mondtak. Török-Illyés Orsolya szerint most se jobb a helyzet, mint akkor, amikor tudatosan nem pályáztak állami pénzre, hiszen az NKA egy új alternatív színházi előadás létrehozására is csak 500 000 forintot ad, akkora összeget, amiből a színészeket sem lehet kifizetni.

A beszélgetést  itt tudják megnézni jelképes támogatásért cserébe.