Igazán változatos feladatai vannak a Nemzeti Színházban Tóth Augusztának, aki a repertoáron lévő darabokban a Csíksomlyói passió Máriájától a King Lear Show Regan szerepéig nagyon sokféle figurát alakít. Mint mondja, szereti ezt a változatosságot. A Pesti Műsor kérdezte.

„Nagyon fontos szerepeim voltak, vannak a Nemzeti Színházban, jó részük még ma is repertoáron van. A Vitéz lélek, a Csíksomlyói passió, A kertész kutyája, a Rocco és fivérei, a Rómeó és Júliában Capuletné, a Kassai polgárokban Ágnes, az Ők tudják, mi a szerelem Charlotte-ja, a Macskajáték Paulája, és a Mezei Máriáról szóló monodrámámat (Hoztam valamit a hegyekből) is játszom 2015 óta. Ha jól számolom, 22 darabban vagyok benne, de ezek nincsenek mindig színen. Nekem mindegyik szerepem nagyon fontos, méretétől és súlyától függetlenül” – számolt be a színésznő.

Nem először dolgozik Valerij Fokinnal, akinek nagyon sajátos a színpadi fogalmazásmódja. A kérdésre, mennyire tudott erre könnyen ráhangolódni, Tóth Auguszta elmondta:
„A krokodilusban próbáltam vele korábban, én nagyon szeretek vele dolgozni. Nagyon precízen dol-gozik, ez meg is könnyíti, illetve esetleg meg is nehezíti a színész munkáját. Nagyon szeretem ezt a fajta pontosságot, amit ő elvár a próbák alatt. A mejerholdi színjátszásnak ő az egyik legjelesebb orosz képvi-selője.”

Arról szólva, hogy mennyire tartja gondolati szempontból fontosnak a King Lear Show.t Nemzeti Színházban és hogy miket indít el ez a darab az emberben, kifejtette:
„Azok a fajta emberi tulajdonságok, amelyek a Lear királyban is megvannak, az az ,,ősváz” ma is pontosan ugyanaz, mint bármely korban. Az apa és a lányok kapcsolata, a hatalom és a pénz, az, hogy hogyan tudja ez megrészegíteni az embereket, nyilván ugyanaz. Nagyon tetszik viszont, ahogyan ezt a helyzetet Kirill Fokin átvezette a XXI. századba, ahogyan a ma kritikáját megfogalmazza, ezzel éles tükröt tartva korunk elé. Meglehetősen szigorú kritikát fogalmaz meg például – bocsánat – a média felé, vagy a médiában érvényesülni akaró emberekről. Szerintem ez teljesen telitalálat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ami az apa-lány kapcsolatra, a testvérek közötti kapcsolatra, az emberi tulajdonságokra vonatkozik, ezek az ezer-kétezer éves, beidegződött viselkedési sémák ugyancsak nem változtak, így ugyanúgy aktuálisak. Az idő ugyan múlik, de az ember korántsem olyan fejlődőképes, mint a maga által gyártott technológia, amivel most már lassan a Marson fogunk lakni, vagy a Holdra költözünk.” Vagy a mesterséges intelligencia, beve-zet-ve az oktatásba, véleményem szerint még azt a minimális közösségi életet is meg fogja gyilkolni, ami még megmaradt ebben a technokrata világban…”

Részese Jan Fabre készülő produkciójának, amely a Vér vagyok címet viseli, ennek kapcsán elárulta:
„Megnéztem valamennyi interneten elérhető alkotását, legyen az képzőművészeti vagy színházi, hiszen ő szobrász és festő is, emellett zenével, tánccal is foglalkozik. Igazi összművésznek nevezhető, világhírű alkotó.”

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.
Pesti Műsor 2024.11.20 – 4,5. oldal

Fotó: Eöri Szabó Zsolt