Sok év után újra a Radnóti társulatának a tagja. A Magyar Narancsnak pályájáról, válságáról is őszintén mesélt Tóth Ildikó. Czenkli Dorka kérdezte.

A Színművészeti elvégzése után rögtön a Radnótiba szerződött. Arról szólva, milyen volt majdnem harminc év után visszatérni, Tóth Ildikó elmondta:

„Jó volt, boldogság. Sokfelé jártam az életben, a Radnóti is haladt a maga útján. Kétszer ugyanabba a folyóba nem lép az ember, de ez már nem is az a Radnóti, mint ami a 90-es évek elején volt. Sokkal progresszívebb, szélsőségesebb, erősebb, dinamikusabb a darabválasztása. Jól összeér a jelennel a repertoár, ami egy színház elsődleges feladata, hiszen ez az egyik legjelenidejűbb művészet, abból kell, hogy táplálkozzon, arra kell, hogy reagáljon, ami körülveszi. A színház elválaszthatatlan a jelen időtől, amelyben létezik, ha hátat fordít annak, akkor halott színház lesz belőle. Annak a színháznak van ereje, amelyik élő kommunikációt folytat, mert így terápiát nyújthat akár egyes emberek, akár a társadalom számára.”

Arról is faggatták, milyen szerepeket játszik szívesen:
„Soha nem volt szerepálmom. Olyan munkákban, helyzetekben szeretek részt venni, amelyek a jelenünkről beszélnek anélkül, hogy az közhelyes aktualizálás lenne. Olyanokban, amelyek mélyre ásnak, a társadalomban lévő mozgásokkal, problémákkal, vágyakkal, meg nem értésekkel foglalkoznak. Rengeteg olyan színházi élményem van, ahol a közösség sok élményt adott, hiszen az együtt gondolkodásnak felhajtóereje van, boldogságot ad. Mert végtére is mindenki a boldogságot keresi.”

Legutóbbi filmjéről, a Blokádról is kérdezték, amelyben Antall József feleségét alakította. Arról beszélt, mit szólt „a filmbéli történelem-torzításhoz, hogy például Antall Józsefből hőst, Göncz Árpádból meg kártékony hülyét csináltak”:
„Nem értem a kérdést. Tudomásom szerint nincs a filmben történelemtorzítás, aki kételkedik ebben, olvasson utána legalább olyan alaposan, ahogyan ezt az alkotók megtették. Nem akarok azon gondolkodni, hogy mit mondhatok ki, és mit nem. Ott nincs demokrácia, ahol félelem van, és én nem akarok félni. Pontosan tudom, bármit mondok, azt az egyik oldal így ítéli meg, a másik meg majd úgy. Szabadgondolkodású ember vagyok. A józan eszemre és a belső morális mércémre hallgatok, aszerint cselekszem, és nem szeretném a cselekedeteimet, a gondolataimat úgy irányítani, kinek fog tetszeni, és kinek nem. Ebből egész egyszerűen elegem van, ahogy az országban szerintem nagyon sok mindenkinek. Azon kell dolgoznunk, hogy a józanság visszatérjen a társadalomba, a félelem pedig eltűnjön, mert sajnos a félelem az, amivel a legegyszerűbb manipulálni és kihasználni az embereket.”

Lead fotó: Csoszó Gabriella

Forrás: Magyar Narancs 2023.12.14 – 28,29. oldal