Tóth Ildikó hazánk egyik legsokoldalúbb színésznője, számos felejthetetlen színházi és filmes alakítás fűződik a nevéhez. Jelenleg futó szerepeiről és legújabb filmjéről kérdezte a Pesti Műsor. Lapszemle.

Amikor Szikora János igazgató úr először hívta a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz, nemet mondott. A kérdésre, miért, azt felelte:
„A fiam kicsi volt még, úgy gondoltam, hogy a sok utazás nem fér bele az életembe. Eltelt pár hónap, felhívtam Jánost, hogy mégis meggondoltam magam, szeretnék társulati tag lenni, ha még áll a lehetőség, de már betöltötték a státuszokat. Később játszottam ott vendégként, és amint megüresedett egy státusz, le is szerződtettek.”

Érdekes párhuzam, hogy pályakezdőként Bálint András, a Radnóti Színház igazgatójának hívására mondott nemet: „A Radnótiban egy kortárs dráma ősbemutatójára készültek. Harmadéves voltam, és mint rendes kis főiskolás, el szerettem volna olvasni a darabot, de azt mondták, nem tudják odaadni. Az olvasópróbán úgy éreztem, hogy az anyag nagyon nem jó, és nem szeretnék részt venni a produkcióban. Ezt rögtön a próba után el is mondtam Bálint Andrásnak, amit – természetesen – nem fogadott túl jól. Na, gondoltam, kész, vége, most befellegzett a karrieremnek, de pár nap múlva András felhívott, hogy lenne nekem egy szerep a Nórában Valló Péter rendezésében, amit már örömmel elvállaltam. Végül így kerültem a Radnótihoz, amit annak a nemnek köszönhetek.”

A felvetésre, sose félt-e a nemek következményeitől, Tóth Ildikó úgy fogalmazott:
„De! De attól is féltem volna, ha olyasmit kell csinálnom, amihez nincs közöm. Annyira illékony a mi munkánk, annyira jelen idejű, hogy pillanatok alatt ki tudunk kerülni a köztudatból. Természetesen mindannyian vágyunk sikerre, szeretnénk díjakat kapni, ami fontos is, mert az embernek ad egy lökést, de ha valaki csak ezért csinálja, keserűség érheti, mert ezer emberből egynek, ha sikerül, hogy állandóan ,,divatban” legyen. Az egyik tanárom a főiskolán mindig azt mondta, hogy ötven év a pálya, amibe sok minden belefér. Ha valakiben van elhivatottság, misszió, hogy tanulva tanítson, akkor ötven évig vagy akár még tovább is tartósan tud működni ezen a pályán.”

Arról szólva, mitől inspiráló közeg a Vörösmarty Színház, elárulta:
„Jó pár kollégám tagja a színháznak, akikkel korábban már dolgoztunk együtt, és Szikora Jánossal is voltak már közös munkáink. Ezek a kapcsolatok azért fontosak, mert nem a nulláról kell építkezni. Otthon érzem magam, akik nem ismertek, azok is elfogadtak, megszerettek, jól tudunk együtt dolgozni. (…) A színháznak mindig is az érzékenyítés volt a feladata, hogy a feltett kérdések segítségével az emberek elinduljanak a megértés útján egy problémával kapcsolatban.”

Szeptemberben volt a Magasságok és mélységek premierje, október 20-án következett a Blokád, amelyben Antall József feleségét, Fülepp Klárát alakítja. Ennek kapcsán kifejtette: „Köbli Norbert írta az utóbbi forgatókönyvét, amely az 1990-es taxisblokádot mutatja be. Nagyszerűen ír, szellemesen, pontosan, ráadásul ez egy olyan film, amiben nagyon fontos a szó, hogy ne legyen túlírt, túlbeszélt, hanem pont annyi, amennyi kell. Nagyon le voltam nyűgözve.”

Arról is beszélt, hogy a pandémia, majd a növekvő rezsiköltségek mellett, szerinte miben lehet megtalálni a kapaszkodót:
„(…) Amikor ilyen nehéz időket élünk, pont az lenne a lényeg, hogy az irodalom, a képzőművészet, a zene és a színház terápiaként tudjon működni, kapaszkodót tudjon adni. És épp a kapaszkodókról kényszerülünk lemondani! Szóval keresem a választ, és erősítem magamat, hogy ne rendüljön meg a színház fontosságába vetett hitem.”

A teljes interjú a Pesti Műsorban olvasható.