Budapestre, a József Attila Színházba látogat április 26-án a Vörösmarty Színház Trianon című előadása Gáspár Sándorral és Seress Zoltánnal a főszerepben. Titkosítás alól feloldott dokumentumok alapján új megvilágításba kerül a magyarság egyik legkérdőjelesebb történelmi tragédiája.
Azt firtatni száz év távlatából, hogy ki a felelős, talán túl nagy falat lenne. Ehelyett kizárólag történelmi tényekre hagyatkozva jelennek meg érvek pro és kontra Sárosi István dokumentumdrámájában. Hiszen a Trianonban valóban egy tárgyaláson vagyunk, van védő, van ügyész, tanúk – a magyar történelem többszáz éves távlatából akár.
És persze jelen vannak az I. Világháború utáni világpolitika képviselői, akik a politikai széljárástól függően hol erre, hol arra teszik le a voksukat.
Az előadás nem ítél, nem ítélkezik, nem dönt, nem akar befolyásolni, érzelmeket felkorbácsolni. Tényeket mutat be, párbeszédre sarkall egy olyan megosztó kérdésben, ami – ha tetszik, ha nem – a magyar történelem része marad.
Az I. világháborút lezáró párizsi béketárgyalások és a trianoni békediktátum felülvizsgálatára az 1920-as évektől kezdve számtalan hazai és külföldi kezdeményezés történt, nemcsak a büntető szankciók súlyossága, hanem az ítélet igazságtalansága miatt is.
Sárosi István drámája titkosítás alól feloldott parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvek, könyvtári és levéltári dokumentumok felhasználásával, objektíven és sokkoló erővel tárják fel a trianoni tragédia külföldi kulcsszereplőinek kétes szerepét, és ezzel párhuzamosan Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a tragikus végkifejlet alakulásában.