A Deszkavízió interjúsorozatában a Kaposvári Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának végzős színművész hallgatóit mutatják be. Ezúttal Trill Beatrix nyilatkozott.

“(..) Nagyon zárkózott gyerek voltam, új volt a városi közeg: a villamos, a mozgólépcső, minden. Az egyik nap anyukámat behívta az osztályfőnököm, és megkérdezte, hogy „mi a baj a gyerekkel, mert olyan csendben van, nem beszélget senkivel.” A tanárnő ekkor ajánlotta, hogy jelentkezzek színjátszó szakkörbe, hátha az jót tesz majd nekem. Miután beírattak, szinte én voltam a leghangosabb gyerek az osztályban. (…)” – mesélte a fiatal színésznő, aki a Pesti Magyar Színiakadémia közegének hatására Kaposvárra és az SZFE-re is jelentkezett, végül Kaposvárra vették fel.

“Az ottani képzéssel pedig meg voltam elégedve. Hallottam rosszakat a Kaposvári Egyetemről, elmaradt órákról, stb., de ennek ellenére nekünk mindig sok munkánk volt és szerettem ott tanulni. (…) Amikor Kecskemétre mentünk ott kicsit fel tudunk frissülni. Megismerkedtünk új emberekkel, az ottani társulattal. Jobban részesültünk a társasági életből. Kaposváron csak az osztály volt, a város nem volt tele élettel. Amikor bekerültem az egyetemre, még nagyon naiv voltam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy sokkal nehezebb és összetettebb ez a szakma, mint gondoltam” – fejtette ki Trill Beatrix, aki saját bevallása szerint sok és szép szerepet kapott az elmúlt két évben – köztük a Liliomfi Mariskájáét – , amikor Kecskeméten játszott.

Miután januárban kiderült, hogy az osztályfőnöke Cseke Péter „nem tart rá igényt a jövőben”, a Vörösmarty Színháznál jelentkezett, de a koronavírus miatt sok olyan előadást kellett lemondani, amelyekben ő is benne lett volna.

„Nagy bátorság kell minden e-mail és telefonhívás előtt, hiszen lelkileg nagyon nehéz a sok nemet a helyén kezelni. Felmerült bennem a kérdés, hogy egyáltalán van-e rám szükség ebben a szakmában, hiszen nagyon sokan vagyunk fiatalok, tehetségesek akár az SZFE-ről, vagy Kaposvárról. Nehéz most tervezni. A Pesti Magyar Színiakadémián mindig mondták, hogy legyen egy B terv is, és alázatra tanítottak. Emiatt én nem is mondom azt magamra, hogy színész vagyok. Igen, egyetemen tanulok színésznek és hamarosan megkapom a diplomámat, de a szakmát életem végéig kell fejleszteni magamban. Vannak jó és rossz pillanatok. A tehetség valamikor szikrázik, máskor kifakul, és emellé kell a gyakorlat, a tanulás, amely az egyetemen és a próbafolyamatok alatt teljesedik ki” – nyilatkozta a színésznő.

A kérdésre, mi a legnehezebb számára ebben a szakmában, elmondta: “Nem szeretem, amikor azért nem kap meg az ember egy szerepet, mert nem a szakmaiságát, hanem a véleményét nézik. Én nem is szeretnék olyan színházban dolgozni, ahol nem a munkám alapján ítélnek meg. Sajnos van ilyen. Ez pedig olyan szétszakítottságot eredményez, aminek nem kéne, hogy ebben a szakmában helye legyen. Nem szeretem cenzúrázni saját magam, hiszen a színháznak pont ez az egyik legfontosabb feladata, hogy tükröt tartson a társadalomnak. Nekünk, fiatal pályakezdőknek, azt érzem, nyílt párbeszédet kell teremtenünk. Most azt hiszem, olyan közegben fogok dolgozni, ahol lehet beszélgetni, vitatkozni, véleményt alkotni.”

Egy újabb Liliomfi előadásban lesz Erzsike. A produkció rendezője Horváth János Antal, Takács Géza fogja játszani a címszerepet, Medveczky Balázs lesz Gyuri, Gémes Antos lesz Kányai, Berki Szofi lesz Kamilla, Decsi Edit pedig Mariska.  A Jurányiban fognak próbálni, aztán a Váci Dunakanyar Színházban lesz a bemutató.

A teljes interjú ITT olvasható.

Fotó: Walter Péter / Liliomfi