Vecsei H. MiklósBarta ÁgnesMészáros MartinRainer-Micsinyei Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. július 15., hétfő
    banner_bigBanner3

    Trill Zsolt a háborúról: „Ott vannak a sírjaink, a fáink, a szüleink, mindenünk az égvilágon”

    2022. november 12., szombat 10:24

    A kárpátaljai születésű Trill Zsolttal, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészével és a beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapító tagjával a szülőföldjén kialakult szörnyűséges helyzetről, az ott élő magyarság sorsáról beszélgetett a Metropol. Az interjú elkészülte óta még drámaibb a helyzet, már nemcsak a sorköteles férfiak, de a nők sem mehetnek haza látogatóba, mert nem engedik őket vissza.

    „Amíg ez a szörnyűséges háború ki nem tört, mi, beregszászi színészek, köztük mi ketten is a feleségemmel, Szűcs Nellivel jöttünk-mentünk, jártunk haza folyamatosan, csináltuk az előadásokat, játszottunk itt is, ott is. Ezt az egészet én úgy tekintem, hogy mi itt is vagyunk, ott is vagyunk – otthon. Számomra az, hogy határ, nem lényeges, mert ez mégiscsak egy életérzés. Az, hogy tettek valamikor oda egy határt, nem érdekel” – fejtette ki Trill Zsolt.

    „Egyre szomorúbb a helyzet, a városban például magyar szót szinte nem lehet hallani, aki megszólal magyarul, bármikor följelenthetik. Szerintem sokkal rosszabb a helyzet, mint a Szovjetunió idején. Az elmúlt 30 év alatt is végtelenül romlott a helyzet, de amibe most beletorkollott, ez tragédia. Lényegét tekintve szerintem el akarnak pusztítani bennünket. Százezer, százötvenezer magyar nem tétel nekik” – fejtette ki borúlátón a színész családapa.

    „Nem csak az a baj, hogy játszani nem mehetünk haza, nekünk mindenünk ott van: ott vannak a sírjaink, a fáink, a szüleink, a rokonaink, mindenünk az égvilágon. Az egész pár száz éves életünk ott van, meg hát remélem, a jövőnk is ott van. Ha már egy pár száz évet ott kihúztunk, mindig rosszabb és rosszabb helyzetben, akkor már remélem, hogy még az unokáink is el fognak oda jutni vagy ott fognak tudni élni” – fejtette ki Trill Zsolt, aki a riportban Zelenszkijről is szót ejt.

    A Nemzeti Színház művésze az ősszel a Kultúra.hu-nak is nyilatkozott. Pályájáról és arról is kérdezték, ki volt az első olyan személy az életében a színházi világban, akire mestereként tekintett:

    „Vidnyánszky Attila, aki az első pillanattól végtelen biztonságot nyújtó személy volt számomra. Amikor megláttam, mindig hihetetlen feszültség járt át, miközben védőernyő és burok is volt számomra a személye. Szerencsém van, mert a pályafutásom alatt mindig kiváló rendezőkkel dolgozhattam együtt. A kiindulópont persze Attila, mellé jönnek a nagyon fontos „kisbolygók”, akiktől tanulni lehet. Míg az egyik hihetetlen szabadságot adott, a másik keretek közé tett, nekem pedig azok között kellett megtalálnom a boldogságomat, „rácsok” között kellett kiteljesednem. A legtöbbjükben mélységes alázat volt, ami fontos számomra. De persze van egy-két olyan rendező is, akivel nem találtam meg a közös nevezőt.”

    A felvetésre, miszerint van, hogy azokkal a színészekkel „pakolják fel” a színpadot a Nemzetiben, akikkel együtt anno Beregszászon tették ugyanezt, elárulta.

    „Az elmúlt harminc évben minket, beregszásziakat – akik itt vagyunk vagy Debrecenben voltunk – mindenféle dolgok értek, és nemcsak pozitív értelemben. De amikor Kristán Attilával vagy a feleségemmel, Szűcs Nellivel vagyok fent a színpadon, az a teljes biztonságot jelenti számomra. Bármikor bármi történhet, ki tudjuk egymást segíteni. Izgalmas velük alkotni, és ebbe az improvizáció is beletartozik. Egyébként a színészeket arra kellene megtanítani, hogy a színpadon mindenki látszik. Nincs főszerep vagy mellékszerep, mert valaki egyetlen mondattal vagy akár szó nélkül is sokkal jobb lehet, mint az, akinek ezer mondata van.”

    Ami a hibát és a rossz előadást illeti: egyszer azt mondta, hogy a bukás fontos része a színháznak: „Talán az a legfontosabb.

    A bukták tömkelegére van szükség ahhoz, hogy valami egyszer összejöjjön, sikerüljön. Azok viszik előre az embert. Ha úgy érzem, hogy valami nem működik, akkor másnap van miért felkelni. Ezért is szép a mi életünk. Ha a másnapot megérjük, reggel úgy ébredhetünk, hogy esélyt kaptunk a munkánkon, az emberi kapcsolatainkon, mindenen változtatni.”

    Ősszel forgatták a Hadik című filmet, amelyben a főszereplő Hadik Andrást alakítja. A kérdésre, mit gondol róla, úgy nyilatkozott: „Végtelenül pozitív példa, hisz magyarként, a Csallóközből indulva egyszerű huszár ezredesből, kapitányból a ranglétrát végigmászva az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminisztere lett. Nem beleszületett, hanem komoly teljesítmény, hit, munka és alázat volt mögötte, benne. Tisztelettel szolgálta az embereket, a nemzetet és a Monarchiát. A példája sosem fog elavulni.”

    Forrás: Metropol.hu, Kultúra.hu

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram