A nemrég bemutatott Magasságok és mélységek című film főszereplőjével, Trill Zsolttal készített interjút az Index, melyben a kárpátaljai színész többek közt arról beszélt, ő is megkapta a behívóját.

Arra a kérdésre, mikor járt otthon utoljára, ezt válaszolta: „Karácsonykor, és nagyon sokáig nem is mehetek már haza, hiszen minket már behívtak. A kijevieket nem hívják be, de minket, kárpátaljai magyarokat kivétel nélkül.” Jogilag most ő is katonaszökevénynek számít, persze nem egyedül, hanem „a beregszászi színház társulatának többi férfi tagjával együtt”.

Trill szerint a háború egy csomó elhibázott döntés eredménye: „És a kapzsiságé, amit Ukrajnában megfigyelhettünk harminc éven keresztül, és ami most is jelen van.”

A Magasságok és mélységek című filmben a legendás hegymászót, Erőss Zsoltot alakító színművész szerint akármi is lesz a háború vége, rájuk nézve nagy lesz a baj. „A Kárpátalján élő százötvenezer magyartól, akik a szovjet világban is nyugodtan használhattuk a nyelvünket, élhettük meg magyarságunkat, most elvehetik. Még az idén. Azokról a tapasztalatokról beszélek, melyeket harminc éven keresztül megéltünk Ukrajnában” – nyilatkozta Trill Zsolt.

A film kapcsán arról is faggatták, hányszor találkozott Erőss Zsolt özvegyével, Sterczer Hildával: „Volt egy közös napunk. Sándor kitalálta, hogy először együtt másszunk falat, délután pedig elmentünk együtt a Pilisbe. Forgatási helyszínt kerestünk, és közben sokat beszélgettünk.

Egy idő múlva nevetve azt mondta, hogy nekem nem Zsoltot kéne eljátszanom, hanem Kollár Lajost. Inkább rá hasonlítok. Lajos azért fontos ebben a történetben, és ez a filmben is szerepel, mert ő szervez meg mindent, ő az, aki elmegy velük az ötezer méteres alaptáborba, aki fenntartja a kapcsolatot a világgal, ha kell, fölmegy hat-hétezer méterre is, és ha bajba kerülnek, segít lejönni. Szerintem ez legalább akkora tett, mint felmenni a csúcsra. A sors úgy adta, hogy kétszer is találkozhattam Lajossal. Semmit se változott, ugyanolyan pozitív, jó hangulatú ember, pedig, ha valaki látott tragédiákat, kőkemény helyzeteket, akkor ő igen.”

A kérdésre, neki is van-e egy „hegye”, amire mindenképp fel akar jutni, amit le akar győzni, meg akar hódítani, azt felelte:

„Mi az én hegyem? Én magam vagyok a hegy. Így ötven környékén az a kihívás, mennyire tudom magam elviselni. Ha néha megtalálom a saját békémet, akkor hegyeket tudok megmozgatni, ha nem találom meg – ez van gyakrabban –, akkor hegyeket rombolok. Rem”élem, azért nekem is van egy hegyem, de nem tudom, hogy hány ezer, vagy hány száz méteren tartok.

A Nemzeti Színház társulatának tagja beszélt a színházi világon belüli háborúskodásról is. „Mindenkinek elege van belőle, de ez ugyanolyan bonyolult, mint az orosz- ukrán háború. Egészen másról van szó, mint amit a felszínen látunk. Arról a másról nagyon kevesen beszélnek. Ugyanaz történik körülöttünk is, mindenkinek elege van már az egészből, de mindenkinek van egy kikeményedett véleménye. Magyarországon a focihoz és a színházhoz mindenki ért. Csinálni persze kevesen tudják” – mondta a színész.

Kép: Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész a Nemzeti Színház előtti parkban. Fotó: Keleti Éva / MTVA / MTI