Csodálattal gondol vissza a gyerekkorára, és máig abból a sokszínű közösségi létből építkezik a színpadon. A nemrég Kossuth-díjjal elismert Trill Zsoltot kérdezte Seres Gerda a Kultúra.hu oldalán.

„Apukám csodálatos ember volt, soha semmilyen negatívumot nem tapasztaltam vele kapcsolatban. Mindenkit nagyon tisztelt és szeretett. Nekem nem ment az éneklés, de még a tánccal is bajban voltam. Sárosoroszi – ahol felnőttem – egy nagyon kicsi, ezerfős közösség a beregszászi járásban, ahol színjátszó meg néptánccsoport is működött. Szerintem terápiás vagy közösségmegtartó jelleggel. A néptánccsoport bár igyekezett magyaros jegyeket felvenni, inkább Moiszejev világát idézte. Mindig vágytam arra, hogy ahogyan a focicsapatnak, ennek a közösségnek is a tagja lehessek, de még ide se sikerült bejutnom. Szerintem bosszúból ezért lettem színész” – mesélte a lapnak Trill Zsolt.

„Csodálattal gondolok vissza a gyerekkoromra, és a színházban is minden onnan jön. A gyerekkori emlékekből, tapasztalatokból. Ezek őrületesen mély nyomot hagynak bennünk. Ha elkezdünk egy színházi próbafolyamatot, minden ötlet, gondolat onnan jön” – tette hozzá.

„Valójában nekem minden este újra premiert kell csinálnom, és ez néha komoly erőfeszítést igényel. Mint egy sportolónak az olimpián való megmérettetés. Sokszor hiába teszek bele mindent, úgysem sikerül, de ahhoz, hogy ez kiderüljön, mindig ezerrel kell nekimenni” – fejti ki a Kossuth-díjas művész.