Az idei évadtól a Magyar Színház tagja lett, de nem csak ez, hanem a hobbija is biztosítja számára az új impulzusokat az életben. A színház mellett az anyaságról is kérdezte a Junior Príma díjas Trokán Annát a Glamour.

A kérdésre, mennyiben változtatta meg az életét, hogy a Magyar Színház tagja lett, Trokán Anna elmondta:

„Még friss az élmény, nekem is szoknom kell. Vágytam rá, de sokáig nem voltam biztos abban, hogy ez jó-e nekem. (…) Eperjes Károllyal tavaly dolgoztam Sopronban, és amikor itt művészeti vezető lett, felhívott. Nagy Viktor igazgatót korábban nem ismertem személyesen, de bizalmat szavazott nekem. Jólesett, hogy egy csapathoz tartozhatok, és az is, a színház mellett szólt, hogy Haumann Máté barátom is ide szerződött. A Romeó és Júlia című előadásban leszek Capuletné, ami elég szép szerep, meggyőző hívószó volt. A színház most egy nagy átalakuláson megy keresztül, új arculattal, számos újdonsággal. A csapatban sok fiatal van, ami ad egy friss lendületet, és egész jól összekovácsolódott már a társaság.”

Arról is őszintén beszélt, hogy kisfia, Karesz nagyon szeretne kistestvért: „Aztán kiderült mindenféle egészségügyi probléma, valószínű, hogy emiatt nem jött össze. Rábíztam magam a sorsra, negyvenévesen már nem gyötröm magam. Van egy szép és egészséges gyerekünk, aki a mindenünk.”

Trokán Anna arról is beszámolt, hogy a Covid alatt kezdte el az ultrafutást és még mindig a sportág szerelmese: „Múlt hétvégén vettem részt életem legnehezebb versenyén Szlovéniában. Az 53 kilométeres táv még csak hagyján, de 2700 méter volt a szintemelkedés. Futottam már 50 km-et is, zuhogó esőben is, de ilyen kemény terepen még nem. (…) Már eleve az csodálatos, hogy meg tudom csinálni. Gyönyörű a táj, esztétikailag is tökéletes az élmény. Az egész egy óriási énidő. Teljes kikapcsolódás. Aztán persze egy idő után jön a harc az elemekkel, elkezd itt is, ott is fájni, éhes vagy, szomjas vagy, mentálisan kell nagyon a topon lenni. Egy kicsit szuperhős érzés. A határok feszegetése. Megtanulni egy ilyen terepen beosztani az idődet, a szükségleteidet, az energiádat. Mert csak magadra számíthatsz. Imádom a színházat, de néha egészen felszabadító tud lenni teljesen más közegben is létezni. Új impulzusok érnek, ezeknek köszönhetően pedig a világot is tudom más szemmel látni” – mesélte a színésznő.